Kakas

A kakas a néphitben többnyire pozitív szerepet tölt be, kukorékolásából pedig a közeli jövőre következtetnek. Iránban a küzdőképessége révén érdemelte ki a szent jelzőt, erős hangú kukorékolásáról a perzsák azt hiszik, hogy elűzi a gonosz szellemeket. A kínaiak aranytollú Mennyei Kakasa, napjában háromszor kukorékol. Először, amikor a nap reggel megfürdik az óceánban; másodszor, amikor delelőn van; harmadszor pedig, amikor alábukik. Úgy tartják, hogy a világ valamennyi kakasa a Mennyei Kakastól származik.

Bővebben: Kakas

Kakukk

A kakukkok azon szokásuk miatt híresültek el, hogy a nőstények tojásaikat más, apróbb, többnyire énekesmadarak fészkeibe csempészik, hogy fiókáit azok neveljék fel. Ennek még olyan piciny madarak is áldozatul esnek, mint az ökörszem. Ráadásul a kakukktojó a fészekből kilökdös egy tojást, nehogy a dajkamadár észrevegye, hogy megszaporodott a fészekalj. Egyes kakukkfélék oly tökéletes fejlődést értek el az evolúció során, hogy tojásaik alig különböztethetőek meg a kiválasztott énekesmadáréitól.

Bővebben: Kakukk

Kalász

A mag és a gabona az élet és a termékenység állandóságára utal. A termőföldet befogadó anyaméhnek képzelik, a beleültetett magot pedig a férfi nemző magjának tekintik, e nászból kikelt kalászgyerek magjával megtermékenyíti a földet, hogy az újabb termést hozzon. Ez a körforgás álladóan ismétlődik. Több gabonaisten hal meg évenként, és kel életre ismét. A keresztényeknél kalásszal szimbolizálják a meghalt majd feltámadt Jézus Krisztust.

Bővebben: Kalász

Kalcedon

Albertus Magnus (1193-1280) német filozfus szerint, aki fél a kísértetektől, kalcedont kell hordania. A kalcedon többféle színben előforduló kvarcféleség, általában vese vagy cseppkő formájú.

Bővebben: Kalcedon

Karbunkulus

Az ókorban és a középkorban a vörös színű drágaköveket - mint a rubint, a spinellt, a gránátkövet, sőt még az opált is - karbunkulusnak hívták.

Bővebben: Karbunkulus