Keresztelés

A keresztény egyházba fogadás alkalmával, a keresztséget felvevőt vízzel hintik, locsolják meg, vagy vizet öntenek a fejére, más esetekben egyszer, vagy többször vízbe merítik.

Bővebben: Keresztelés

Keresztút

A keresztút - latinul Via Crucis, vagy Fájdalmas út, azaz Via Dolorosa - a keresztényeknek a halálra ítélt Jézus Krisztus utolsó útját jelenti, mely az elítélés helyétől a keresztre feszítés színhelyéig, a Kálvária dombig tart.

Bővebben: Keresztút

Kés

A kést már a kőkor embere is használta, feltehetően fegyverként és vadászatra. Később a jómódúak a kést már evőeszközként is igénybe vették, évszázadokon át tartó szokás volt, hogy a férfiak mindig maguknál tartották saját késüket. Manapság sokan zsebkést hordanak.

Bővebben: Kés

Kígyó

A kígyó a termékenység, a női teremtőerő, a családi tűzhely szimbóluma, ugyanakkor kapcsolatba hozható a vízzel, és az esővel is. Visnu, az indiai főisten az Anant kígyó hátán nyugodott; Vaszuki kígyó pedig a fején hordozta az egész világot, kötélként használták a démonok, amikor kiemelték Mandara hegyét az ősóceánból.

Bővebben: Kígyó

Kígyókő

A kígyókövet, vagy a „kígyótojást”, ahogyan Plinius nevezte a druida papok egykoron megkülönböztető jelvényként viselték, de nagy népszerűségnek örvendett a római uralkodók körében is, mert viselőjét megóvja a veszedelmektől, és sikerre vezeti a csatákban.

Bővebben: Kígyókő