Állatimádás

Az emberek olykor természetfölötti hatalommal ruházták fel az állatokat, sőt isteni erőt is tulajdonítva nekik, vallásos tiszteletben részesítették őket. A tisztelet abban nyilvánult meg, hogy az állatot gondozták, óvták, nem bántották, és nem ölték le. Az ókori Egyiptomban istenként imádták a bikát, sakált, páviánt, tehenet, bárányt, krokodilt, macskát és az íbiszt. Egy macska, vagy egy íbisz elpusztítása főbenjáró bűnnek számított náluk, azonban a múmiák temetési szertartásain ezrével ölték meg ezeket a szent állatokat.


A dél-amerikaiak isteneiket jaguárbőrben ábrázolták; az azték főisten, Teszkatlipoka, hol jaguár, hol ocelot képében látható; az azték és a maja királyok védőszentje a macska; a navahó indiánok gyógyító szertartás istene a prérifarkas.

Az egyiptomi istenek is gyakorta öltöttek állati alakot, az ég istennője, Nut anyakocaként oltalmazta a halottakat, Anubisz egyszer sakál, máskor kutyafejű emberként szerepel. Az afrikai Ruandában a szent bikának, az indiaiaknál és a perzsáknál a tehénnek volt kiváltságos szerepe. A hinduknál Hamsza, az égi gúnár, Brahma hátaslova; Hanumán majomisten pedig Ráma isten tanítványa; Indra és Siva istenek állata a bika. Inarinak, a japánok rizs istenének a küldönce róka volt. Istár akkád istennő kedvenc állatai az oroszlán és a ló; a skandináv istenek, Njörd állatai a farkasok, Freyé pedig a vadkan. Az írek két istennője, Badb és Morrigan varjú és holló alakban keringtek a csataterek fölött.

A hindu főisten, Visnu három inkarnációja: Kurma a teknős, Varáha a vaddisznó és Naraszimha a félig ember, félig oroszlán lény. A germán és skandináv istennek, Wodan és Odin jelvénye a sas. A görög főisten, Zeusz különféle állatalakokban csábította el, és szöktette meg a neki tetszőket: Európé királylányt vad bikaként, Léda spártai király feleségét hattyúként; a szépséges Ganümédész trójai herceget sasként. Az ókori görögök tenger istenét, Poszeidónt, egyszer bika, máskor ló, néha pedig delfin szimbolizálja; a férfi nemi szervet megtestesítő Aphroditét hattyú jeleníti meg.

Pallas Athénét, a bölcsesség görög istennőjét a bagollyal azonosították, Homérosz, a görög mítosz vándor énekese bagolyszeműnek nevezte, egy orfikus, vagyis rejtelmes himnusz foltos bőrű kígyónak vélte. A görög mitológiában bagoly és kígyó őrizte a bikafejű, embertestű szörny, Minótaurosz palotáját és Athéné istennő pajzsos szobrát.