Amulett

Az amulett szót, az arab hamalet szóból származtatják, jelentése függő, függelék. Az amulett különböző jelekkel vagy mondásokkal ellátott kőből, fémből, fából, drágakőből készült kis tárgy, vagy állat kicsinyített mása, de érem, képecske, szentkép, fénykép, irat, medál, nyakék is lehet mindaz, amely viselőjét megóvja a bajoktól, betegségektől, sebesüléstől, megvédi a boszorkány-praktikáktól, ártó szándékoktól, ráolvasástól, szemmel veréstől. Az amulettekről úgy tartják, hogy akkor lesz természetfölötti hatalmuk, ha kedvező időpontban, és meghatározott szertartás során készítik el azokat.

 
Az amulettek használata igen régóta ismert. Az ősember állati fogakkal, karmokkal, csontdarabokkal, növények magvaiból készült mütyürökkel védte magát a gonosszal szemben.

Az ókori Egyiptomban az életet jelképező szkarabeuszt nemcsak élők viselték, hanem ráadták a halottakra is, abban a hitben, hogy a túlvilágon újra éleszti a halott szíveket. Az egyiptomiakon kívül művészi kivitelű amuletteket készítettek a kaldeusok, zsidók, görögök és a rómaiak is.
A régi görögök kardvirágot hordtak nyakba akasztva, de boszorkányűzőként ismerték a fekete ürömöt, az orbáncfüvet, a mogyoróvesszőt, a bodza levelét és a varázsfüveket is.

Kínában a vallásos taoizmusnak köszönhetően terjedtek el. A taoista irodalom tömegével írja le a varázserejű amulettek legkülönbözőbb fajtáit, de a buddhizmus egyes irányzatai is nagy hangsúlyt fektettek a varázserejű amulettek használatára. Az amulettek a legkülönbféle anyagokból és formában készültek, azonban érdekes módon a leggyakoribb alapanyag az őszibarackfa volt. Az egyik legkedveltebb amulettként a bronztükröt tartották számon.

A középkorban a keresztény egyház helytelenítette az amulettek viseletét, a 4. században megtiltották a papoknak, hogy amulettet hordjanak. A hívő keresztények ezután amulettjeikbe szentek ereklyéit vagy képeit helyezték. A zsidók és a kabbalisták hozták újra divatba az amulettek használatát, amelyeket a rabbik készítették. A zsidók, nőnemű gonosz szellemük, Lilit elleni védekezésül amuletteket függesztettek fel a szülő nők szobájában. Lilit elsősorban az újszülöttekre volt veszélyes, akiket hol megrontott, hol ellopott, kicserélt vagy megölt, megitta a vérüket, vagy csontjaik velőit szívta ki. Eközben megbetegítette a gyermekágyas mamákat, meddővé tette őket.

A zsidók és a muszlimok körében egyaránt népszerű az ötujjú kezet ábrázoló amulett. A zsidók, Mirjam kezének nevezett amulettje, egy széttárt ujjú kéz, amely ugyancsak a rontás elleni védelemre szolgál. A Bibliában Mirjam vigyázott a Nílusba kitett újszülött testvérére, Mózesra, aki később Izrael első prófétája, a zsidó vallás megalapítója lett.

A muszlimok amulettjének neve hamsa, amely a kéz öt ujjára utal, ők ezt Fátima kezének hívják, használata manapság a jó szerencsét garantálja. Ez az ezüstből vagy aranyból készült dísztárgy pozitívabb jelentéssel bír, mint a rontás ellen viselt Mirjam amulett. Viselhetik nyakláncként, karperecként, de lóghat autók visszapillantó tükrén, gyakran még állatok nyakába is akasztják, hogy védelmezze őket a betegségek ellen. Egyesek szerint az öt ujj, a prófétát, Mohamedet és szent családját: lányát, Fátimát, vejét, Alit, és fiaikat, Hasszánt és Husszeint jeleníti meg. A babiloni hagyományban a hamsa, még csak az ötös szám rontás elleni védelmére utalt. Eredetileg ónból készítették, és a házak bejárata fölé tették.

Az amulettet az emberek vagy magukon viselik, vagy olyan helyen tartják, ahol az amulett kifejtheti hatását, például lakásban, háztetőn, termőföldön, autóban stb. A magyar néphit szerint a nyakban hordott amulett tompítja a bűn erejét, elűzi a gonoszokat, védelmez a szülés fájdalmaitól, eloltja a tüzet, kimenti a vízbe esetteket, lecsendesíti az égi háborút.

Az ifjú pároknak, hogy boldog és termékeny legyen életük, rozmaringból, sóból és búzából készült amulettet kellett viselniük, vagy lepedőjük sarkába varrtak egy megszentelt tárgyat. A várandós anyák szívesen használtak amulettként, vörös zsinórra kötött Szent Antal képet, vagy a szentet ábrázoló kis faszobrot. Gonoszűző amulettként hordtak még szamárszőrből készült, vörös fonalból hímzett, kígyót mintázó tömjénes zacskót vagy csizmaszárba varrt kacsalábat.

Hatásos amulett volt mindig az akasztott ember kötele, az újszülött köldökzsinórja, a lyukas pénz, a kígyó vagy béka csontja, az osztriga, a madártojás és a toll, a bodza- vagy a vadrózsa, a kígyókő vagy mennykő. A nyakban hordott macskafog gonoszűző; a farkasfog pedig eltéríti a katonára lőtt puskagolyót.

Az I. világháborúban hadi amuletteket viseltek, amelyekben sebekből eltávolított lövedék-, repeszdarabok, gránátszilánkok voltak. A tüzérek, védőszentjük Szent Borbála képét viselték, az autósok amulettjében Szent Kristóf van. Thaiföldön szinte minden férfi és nő visel oltalmazó amulettet, hogy védelmet élvezzenek minden bajtól, üzleti sikertelenségtől, kígyómarástól vagy autóbalesettől. Gyermekeikre, hogy hamvas szépségükkel ne vonzzák magukra a gonosz szellemek rontó tekintetét, az ebből fakadó betegségek megelőzése érdekében szüleik amulettként kutya- vagy disznófogakat aggatnak nyakukba.