Ananász

Az ananászt, amelyet Kolumbusz gyümölcsének hívnak, 1493-ban fedezték fel egy Guadeloupe nevű városban. Az illatos, lédús gyümölcsöt az indiánok nemcsak finom íze miatt fogyasztják, hanem régóta használják élénkítő, vizelethajtó, emésztést segítő, méregtelenítő, tisztító hatása miatt is, sőt a nemi erő fokozására mézzel kevert, csilivel ízesített ananászlét isznak napi egy pohárral.


Állapotos nők a nem várt gyerektől úgy váltak meg, hogy éretlen ananászt ettek, ugyanis ez vetélést idéz elő.

A halászok is szívesen használnak ananászt csalinak. Ha nincs fogásuk, akkor egy kis ananász mindig kisegíti őket a bajból. Ugyanis a halak nagyon kedvelik az ananász illatát, legyen az friss, konzervált vagy szárított gyümölcs, sőt még a belőle készült dzsúsz is elnyeri a halistenek jóindulatát. Ha viszont a halász szárított ananászt visz magával, vigyáznia kell, nehogy az ananászszeletek közé szárított banándarabok kerüljenek.

Az ananász az észak-amerikai New-England államban az 1700-1800-as években a jómód szimbóluma volt. Ez a magyarázata annak, hogy miért található ma is oly sok ananász formájú ajtókopogtató a szövetségi állam városaiban. A gyümölcs megbecsülésére jellemző, hogy egykoron a hajósok, tengeri utazók családjuknak, barátaiknak ajándékként ananászokat hoztak haza.