Aprószentek napja

Aprószenteknek azokat a betlehemi fiúcsecsemőket hívják, akiket Heródes király az újszülött Jézus keresésekor öletett meg. A keresztény egyház ezeket az aprószenteket vértanúként tiszteli. A nyugati egyház hívei december 28-án, a keletiek pedig 29-én emlékeznek rájuk. Az aprószentek ünneplése kezdetben a vízkereszttel esett egybe, amikor böjtöltek és gyászoltak. Később ezen a napon, gúnyt űzve a vallásból, a bolondokat ünnepelték, amit a bázeli zsinat 1431-ben betiltott.


A középkori Angliában a gyerekeket e nap reggelén azért verték meg ostorral, hogy emlékeztessék őket a betlehemi gyerekek szenvedéseire. Az angolszász anyák közül Aprószentek napján sokan manapság is piros vagy vörös színű ruhát öltenek, s az apró ártatlanok vérének kiontására emlékezvén cseresznye- és eperszósszal leöntött vanília pudingot fogyasztanak.

Magyar népszokásként úgy rögzült, ha akkor a fiúk szenvedtek, akkor ideje, hogy a lányokra kerüljön a sor. E megfontolásból vesszőzik meg a fiúk a lányokat, így kívánva nekik jó szerencsét. A hiedelem szerint, akit aprószentek napján nem vesszőznek meg, az a következő évben sokat betegeskedik, és nem fog megházasodni. A legények kora reggel elindulnak, hogy a lányokat még ágyban találják. Amelyik elbújik a vesszőzés elől, azt később verik jól meg.

Ezen a napon az a szokás dívik, hogy az idősebbek megkérdik a kisgyerekektől, "Hányan vannak az aprószentek? ¬ Hát az apostolok?" Amelyik gyerek nem tudja a választ, hogy "száznegyvennégyezren", azt jól elnáspángolják fűzfavesszővel. Egy másik szokás szerint dívat volt a gyerekeket mustármagért küldeni a szomszédba, ahol a gyerek a következő mondókával köszöntött be, "Mustármagot jöttem kérni, tessék engem jó elverni!”.

A vesszőzés, korbácsolás valamikor egészségvédő, rontást, betegséget távol tartó pogány szokás volt, egyben termékenységvarázslás is, amelyet felvállalt a katolikus egyház. A Szigetközben ekkor tartották a legényavatást. Erőpróbával kellett megmutatniuk hogyan dolgoznak. Ha az avatás sikerült, az ifjak este nyolc után is kimehettek az utcára, bemehettek a kocsmába, ami addig tilos volt számukra.