Augurok

A profetikus jóslás mestersége nagyon régről ered, az augurium gyakorlata a Bibliában már egyértelműen szerepel. Az augurium elsősorban a madarak és más állatok viselkedésének megfigyelésére, beleik és egyéb belsőségeik vizsgálatára volt hívatott, de jövendöltek az emberek által alkotott tárgyak és helyzetük vizsgálata alapján is.


A kifejezés a római augurok nevéből ered, akiknek feladata nemcsak a jövendő előrelátása volt, hanem annak kipuhatolása is, hogy az istenek mennyire helyeselnek vagy elleneznek egy-egy politikai vagy katonai akciót. A régi rómaiak nagyon babonásak voltak, semmilyen hivatalos állami tevékenységbe nem fogtak az ómenek és a madárjóslatok tanulmányozása nélkül. E célra egy augurt alkalmaztak, aki az embereivel egy négyzetet rajzolt a földre, és az állami alkalmazottak onnan figyelték a különféle előjeleket, melyeket azután az augur értelmezett. Kétféle előjelet ismertek: a legfontosabb az volt, amit tudatosan figyeltek, mint például a villámlást, a mennydörgést, a madarak repülését vagy hangját, a szent tyúkok viselkedését. A madárjóslások során számos dologra figyelemmel voltak. Fontos volt például, hogy milyen madarak, hol, milyen magasan, és merre repültek. Még a hadsereg is figyelembe vette a madárjóslatokat. Kalitkákban szent tyúkokat vittek magukkal, és az ütközet előtt süteményt öntöttek eléjük. Attól függően jót vagy rosszat vártak, hogy ettek-e belőle vagy sem.

A fáma szerint a Drepanumnál i.e. 249-ben a karthágóiakkal vívott tengeri csata előtt Claudius Pulcher római konzul a szent tyúkokat a tengerbe vetette, amit úgy kommentált, hogy ha már nem ettek, legalább igyanak. A rómaiak számára a katasztrofális vereség nyilvánvaló oka az volt, hogy vezérük nem vette figyelembe a kedvezőtlen madárjóslatot. A kevésbé jelentős előjelek közé tartoztak, amelyek véletlenszerűen fordultak elő, például, ha váratlanul bukkantak fel az egyes istenek szent állatai: Artemisz állata a medve, Apollón állata a farkas, Zeusz madara a sas, Aszklépiosz hüllője, a kígyó és Minerva madara, a bagoly. A mindennapi élet jeleiből is vontak le következtetéseket, mint például a só kiömléséből, a tüsszentésből, a megbotlásból vagy a bútorok recsegéséből.