Banán

A banán, formája miatt ősidők óta fallikus szimbólum, az egyik feltételezés szerint a paradicsomi Éva és Ádám első ruhája nem fügefalevél, hanem banánlevél volt. Nem kizárt, hogy a banán volt a föld első gyümölcse, erre utalnak a Paradicsomi alma, vagy Ádám almája elnevezések. Sri Lankán, ahol ma is többnyire vadon terem a banán, a bengáliakhoz hasonlóan úgy vélik, hogy amikor Isten megteremtette az embert, táplálékként adta neki ezt a gyümölcsöt.


A banánról szóló feljegyzések egyike Makedóniai Nagy Sándor (i.e. 356-323) indiai győzelmének idejére i.e. 327-re esik. A banán föltehetően a délkelet-ázsiai Malájföld dzsungeljeiben őshonos, de származtatják Kelet-Indiából is, ahol valamikor a Gangesz mindkét partján szabadon nőtt, innen jutott el Perzsiába, Szíriába, Arábiába és Egyiptomba. Elnevezéséről is többféle elképzelés született. Van, aki a banán szót arabnak tartja, melynek jelentése: ujj. Mások szerint a gyümölcs latin nevének (musa paradisiaca) első szava Octavianus Augustus Caesar (i.e. 63 – 14) háziorvosának, Antonio Musának állít emléket, a paradisiaca jelentése pedig Édenkert, vagy Paradicsom, melynek állítólag ez a fa volt az első lakója. Szanszkritül a banán neve: moca, ami lédúst, egyben aszkétát is jelent, a hindi kela rázkódót, rengőt, a kadali név pedig zászlót, lobogót.

Indiában a banáncserjét Párvati istennő egyik megtestesülésének tartják, a Keleti Ghátokban pedig Nandá Deví istennőként tisztelik. Bengálban a banáncserjét a kilencalakú hindu istennőnek, Kálínak szentelik. Kelet-Indiában banáncserje alatt tartják az esküvőket. A Mahábháratában banánkertben lakik Hanumán, a majomkirály.

Az indiaiiak számára a banáncserje virága szent. Vallási ceremóniákon és olyan fontos szertartásokon, mint az esküvő, a fejük köré banánvirágot kötnek, abban a hitben, hogy ez jó szerencsét hoz számukra. Mivel a növény levelei nagyon sérülékenyek, betakarításkor vagy erős szélben gyorsan behasadnak, a cserjét az önmagának kárt okozó és szenvedő emberhez hasonlítják. "Ne tedd tönkre a banánlevelet, ruhádat és ételedet" – mondják a bengáliak, jelezvén a banán iránti megbecsülésüket.

A gyors növésű és az első évben már termést hozó cserje leveleiből tányér készül, az éretlen gyümölcsöt zöldségként eszik, a sült banánt világszerte a férfiak potencianövelő szerként fogyasztják. Számos kultúrában a banánt hűsítő gyümölcsnek tartják, amely lehűti a várandós anyák fizikai és érzelmi hőmérsékletét. Thaiföldön például a terhes asszonyok banánt esznek, hogy gyermekük ne lázasan jöjjön a világra, vagyis hűvös természetű, józan, megfontolt ember legyen belőle. Egy másik thai babona szerint az az asszony, aki ikreknek akar életet adni, az egyen kettős, összenőtt banánt.

Noha legtöbbször fának nevezik, valójában a banán egy gyorsnövésű, önmegtermékenyítő örökzöld cserje. Az ízletes, magtalan, édes húsú gyümölcsök füzérben nőnek, számuk tizenkettő. A banán egyike azon kevés gyümölcsnek, amely jobban érik, ha levágják a banánfűzért a növényről. Minthogy a majmok nagyon kedvelik a banánt, az angolok a banánt evő, komikusnak látszó majmokat, sétáló banánoknak nevezte el.