Bárány

Míg a bárány a félénkséget, ártatlanságot, az áldozati jelleget testesíti meg, addig a birka a balgaságot, a tévelygést és a makacsságot szimbolizálja. A buta, korlátolt embert gyakran hasonlítják birkához.


Fekete báránynak bélyegzik az eltévelyedett embert, a megtévedt birkának titulált emberről pedig sejthető, hogy bűnös illetve bűnöző. A mesékben a birkákat, többnyire lenézi a többi állat, nincs tekintélyük, nevetségesek miközben birkabogyót hullajtva, bánatosan bégetnek.

A világban elterjedt szokás a bárányok és a birkák, áldozati állatként való levágása. Nagyon elterjedt például a törököknél, ahol bárányt áldoznak fel az újonnan elkészült ház felavatásakor. A zsidó hagyományban az első pészachon, az egyiptomi kivonulás emlékének előestéjén, feláldoznak egy bárányt, s a levágott állat vérével jelölik meg az ajtófélfákat, mert úgy vélik, ez a jel mentette meg őket a pusztulástól. A Bibliában sokszor szerepel a bárány áldozati állatként, amint leölik és elégetik. Egyiptomban Ámon istennek áldoztak bárányt; az ingusok tisztító áldozatként öltek meg három bárányt. Az egyiptomiak totemállatként áldozták fel a birkákat, majd bebalzsamozva ünnepélyesen eltemették őket. Mendész városában a kosfejű Ozirisz szoborhoz az utódokra vágyó asszonyok abban a reményben zarándokolnak el, hogy Ozirisz megadja nekik a termékenységet.

Izráel királya, Jórám adóban százezer bárány és százezer kos gyapját kapta Mésától, a moabiták királyától. A bárány, a katolikus vallásban, Jézus Krisztus engesztelő állata. A világfa ábrázolásokon, a kereszt tövében bárány áll Krisztus mellett. Szent Pál párhuzamot vont a zsidó pészachi áldozat és Krisztus áldozata között, innen ered az a keresztény elgondolás, amely Krisztust, Isten ártatlan és tiszta báránynak tekinti, aki megváltotta halálával az egész emberiséget a bűntől. A húsvéti bárány gyapjúja, az aranygyapjú megítélése is pozitív, mert termékenységet szimbolizál. Az Argonauták, vagyis Argó hajósai az aranygyapjú megszerzéséért Aiába hajóztak.

Számos altáji nép a júliust a juhokkal kapcsolja össze.

Az asztrológiában a Kos, mint csillagkép megtalálható az égen. A Kos az állatövi jegy első, a Halak és a Bika között uralkodó jegye. Ábrázolásokon az egyiptomi Ámon istenséggel, valamint a görög aranygyapjú kosával társítható. A fiziognómiában az arckifejezésre használják a koshomlokot, a tulajdonság jellemzéseként a birkamakacsságot, birkatürelmet, sült birka kifejezést. Fontos szereplője a juh a meséknek: az elvarázsolt vagy elátkozott hős birkává változik, vagy fordítva, a hős báránnyá alakul át. A birka és farkas konfliktusában gyakran előfordul, hogy az ostoba birka diadalmaskodik a farkas fölött.

Időjósként, ha a birka terelés közben csikorgatja a fogait, a tél igen kemény lesz, ha a karámban csikorgatja a fogát, rossz idő lesz  mondják az izlandiak. Ha a birkák a füvön üldögélnek, jó idő várható, ha körbe-körbe járkálnak, és közben bégetnek, akkor rosszra fordul az idő.

A néphit szerint, az első tavaszi napon látott fekete bárány, jó ómen, a fehér bárány igen nagy szerencse. Számos ázsiai népnél, de főleg Szibériában szerencsét hozó állatként kedvelik a birkát. Viszont nem szerencsés, ha a juhász a nyáját számlálgatja. Az irániak a messzi útról hazatérők előtti utat egy levágott bárány vérével locsolják fel. A jósok szívesen jövendölnek birkalapockából. Az íreknél balszerencsés dolog éjszaka kötni, kivéve, ha a birkák már alszanak.