Barázdabillegető

A nálunk népiesen billegénynek, lyányka- vagy leánykamadárnak is nevezett barázdabillegető a billegetőfélék (Motacilla) családjába tartozó, karcsú testalkatú, hosszú lábú énekes kismadár, mely hosszú farkát magasan viseli, és gyakran fel-le billegeti. Tollazata alul fehér, felül szürke, a farka lekerekített. Mezőn, réten, vízparton él, sebesen lépkedve kapkod a rovarok után, vagy az eke mögött a barázdákban szedi össze a kukacokat, gilisztákat.


Családjuknak, a billegetőféléknek több tucat - egyes források szerint száznál is több - fajuk, alfajuk ismeretes, az Antarktisz kivételével, a földünkön mindenütt megtalálhatók. A mérsékelt égövön megforduló fajaik vándormadarak, a tél hidege elől ősszel melegebb vidékekre költöznek.

A japán teremtésmitológiában a barázdabillegető a demiurgosz szerepét játssza, ugyanis ő tanította meg az ősasszonyt (Idzanamit) és az ősférfit (Idzanagit) a nemi közösülés, az utódok létrehozásának technikájára. Ők az első istenpár, akik képesek rá, hogy új isteneket szüljenek.

Az ainuk szerint a billegetőt a kakukk küldte le a földre, mely akkoriban terméketlen ingovány volt. Addig csapkodta szárnyaival és farkával a földet, míg az megkeményedett, és miután lefolyt róla a víz, alkalmassá vált az emberek számára megművelésre. A vízi billegető az ainu Cupido, tollai és csontjai szerelmi szerencsetalizmánok.

A görögök szemében e madár Aphrodité ajándéka, és a szerelmi bűvöletet szimbolizálja, a fehér barázdabillegető Lettország nemzeti madara.

A régiek szerint a barázdabillegető három cseppet birtokol a sátán véréből, ezért szinte lehetetlen megölni őket. Ha valakinek mégis sikerülne, az élete végéig balszerencsére számíthat.

Dorsetben, ha a vízi-billegető nekirepül az ablaktáblának vagy a csőrével megkocogtatja azt, a halál biztos előjelének tartják. E madár Írországban is baljós előjel, ha a ház közelében jelenik meg, rossz hírekre lehet számítani.

Japánban viszont a szent madarak közé sorolják, feltűnését nagyon szerencsés ómennek tekintik. Hasonlóképpen vélekednek róluk Közép-Afrikában is, az őslakók számára a béke hírnökei a vidám billegetők. Aki bántja őket, arra gyorsan megorrolnak.

Patagóniában a mesebeli kétfejű madárral rokonítják, melyről azt tartják, hogy megjelenése vagy a megpillantása betegség, járvány előjele.

A hinduk számára a divináció madara, azt mondják, hogy a szent-kasztjegyet viseli magán. Megjelenésének helyét, fizikai állapotát, tevékenységét egyaránt a jövőbeni események előjeleként értékelik.

Jó ómen például, ha a billegetőt édes gyümölcsökkel, illatos virágokkal teli fákon, lótuszvirágon, a szent víz (forrás, kút) közelében, elefántok, lovak vagy kígyók fején, templomok, paloták, kastélyok tetején pillantják meg. Ez ugyanis jólétet és konjunktúrát jelez a terület birtokosa és népe számára.

Ha viszont csontok, hamvak vagy a szemétdomb közelében tűnik fel, az a gonosz közeledésének előjele, ezért az isteneket áldozattal ki kell engesztelni.

Azt mondják, ahol párosodik, kincsre lelnek, ha leásnak a földben; azon a helyen, ahol a madár köpete földet ér, a föld alatt drágakövek teremnek; ahol pedig az ürülékét elejti, szén bújik meg a föld mélyében.

Aki halott, törött lábú vagy sebekkel teli billegetőt talál, őrá ez a sors vár; aki viszont, akkor látja meg, amikor éppen elhelyezkedik a fészkében, vagyonosodásra számíthat. Azt pedig, aki repülés közben pillantja meg, a rokonai hamarosan meglátogatják.

Az álomfejtők, éber, elővigyázatos személynek tartják azt, aki barázdabillegetőt lát álmában. Azt mondják az ilyen emberről, hogy jól kijön a környezetével. Alternatív módon a barázdabillegető élvezetet, elégedettséget és boldogságot jelezhet.

Más értelmezésben viszont nem jó ómen e madárral álmodni, mert azt jelzi, hogy rosszindulatú pletyka miatt zátonyra futhat az álomgazda szerelmi kapcsolata.