Behemót

A víziló héber neve, Behemót. Leírása először Jób könyvében (40:15-24) szerepel, miszerint "csontjai ércből öntött csövek, a lábszárai meg, mint a vasdorongok".


Egy későbbi zsidó legenda már két mesés szörnyről, Behemótról és Leviatánról tesz említést. Ezek a szörnyek az idők végén az egymás elleni harcban majd odavesznek, húsuk lakomául fog szolgálni a paradicsombeli üdvözülteknek.

Amikor Behemót híre eljutott Arábia sivatagjaiba, az emberek képzetében már nem vízilóként, hanem halként szerepelt. Olyan halként, amely a feneketlen víz színén lebeg, a halon van egy bika, a bikán egy rubinhegy, a hegyen egy angyal, az angyalon hat pokol, a pokol fölött a föld, a föld fölé pedig hét ég tornyosul.

Egy legenda a Behemótról szóló arab hiedelmet a következőképpen meséli el: "Isten megteremtette a földet, ám a földnek nem volt támasza, így a föld alá teremtett egy angyalt. Ám az angyalnak nem volt támasza, így az angyal lába alá teremtett egy rubinszirtet. Ám a szirtnek nem volt támasza, így a szirt alá teremtett egy bikát, melynek négyezer szeme, füle, orra, szája, nyelve és lába volt. Ám a bikának nem volt támasza, így a bika alá teremtett egy Behemót nevű halat, a hal alá meg vizet tett, a víz alá sötétséget, ezen pedig már nem jut túl az emberi értelem."

A köznyelvben a behemót valami ormótlanul nagyot jelent.