Bezoárkő

Eredetileg a bezoárkecske bélköveit nevezték bezoárnak, a későbbiekben viszont a zerge belében található szőrszálakból álló golyócskákat is így hívták. Az eddig legértékesebb bezoárkövet egy szíriai kecske gyomrában találták. De nemcsak a kérődző állatok képesek bezoárkövet létrehozni, hanem a macskák, sőt az emberek is.


Ha az ember lenyeli a haját, a hajszálak csomókban kövesednek meg az emésztőrendszerben, ezzel bélelzáródást, gyomorvérzést majd perforációt okozhatnak. Főleg a lányok, a nők hajlamosak a hajrágásra.

A kővé szilárdult hajcsomóknak még ma is gyógyító erőt tulajdonítanak, a bezoárt talizmánként szívesen viselik manapság is a betegségek és a mérgezések távoltartására. A középkorban virágzott a bezoár-kereskedelem, a köveket hamisították is. Valamikor a köveket porrá törve gyógyitalokba keverték. Különösen a mérgezések ellen tekintették hatásosnak. Királyi asztaloknál a bort ékkövekkel és bezoárkővel díszített kelyhekben szolgálták fel.

I. Erzsébet angol királynő (1533-1603), akiről köztudott, hogy káprázatosan díszes ruhákban járt és drága ékszerekkel díszítette magát, koronáját egy aranyozott bezoárkő ékesítette.