Böjt

A böjt tartózkodás ételtől, italtól, amelyet rituális, misztikus, aszketikus, erkölcsi vagy vallási célból tartanak. A böjt lehet teljes vagy időszakos, tarthat rövid vagy hosszú ideig. A böjtölés az ókor óta világszerte ismert, elsősorban vallási elhívatottságból böjtöltek a vallásalapítók és híveik, valamint a papok, a papnők és a beavatásra várók. Lehet böjtölni egyedül és csoportosan, ez utóbbiak gyakran így tiltakoznak erkölcsi, vagy politikai meggyőződésük sérelmével szemben.


A primitív népek hiedelme szerint az embereknek tartózkodniuk kellett az új termés és az állati zsákmány egy részének elfogyasztásától, ami az istenségnek járt. Tilos volt a totem állatok megölése és megevése, mert úgy gondolták, hogy ezek az állatok az emberek rokonai, ősei.

A természeti népeknél gyógyítanak a hosszabb ideig tartó koplalással, böjtölést a szellemek irányítására használják. A böjtről azt hiszik, hogy elősegíti a léleknek a szellemekkel való találkozását, ezért koplalnak a serdültté váláshoz, valamint az egyéb fontos eseményekhez kapcsolódó misztikus beavatási szertartásokat megelőzően. Egyes indián törzsek tagjai ma sem vesznek ételt magukhoz az évszakváltásokat kísérő szertartások előtt.

A böjt önkínzás és erőpróba. Peru indiánjai a pap előtti bűnök megvallása után csak böjtölés után kapnak bűnbocsánatot. Számos kultúrában a haragvó istenek engesztelésére koplalnak. Az egyistenhívő vallásokban a böjt az etikus meggyőződésből fakadó aszkézis vállalása. A zsidóság, a kereszténység és az iszlám körében nagyon fontos a böjt meghatározott időszakokban.

A zsidó vallásban évente néhány böjtnapot tartanak, elsősorban a bűnbánat napjain, úgy mint a Jom Kippur idején, vagyis az engesztelés napján, vagy a gyásznapokon. A keresztényeknél két negyvennapos böjt ismert, a tavaszi bűnbánat időszakában, a nagyböjt és advent idején pedig a karácsony előtti bűnbánat. A II. vatikáni zsinat (1962-65) óta már csak a hamvazószerda és a nagypéntek kötelező böjtnap. A muszlimok Ramadán hónapját, a bűnbánat időszakát, teljes böjttel, hajnaltól alkonyatig tartják, ilyenkor csak éjszaka ehetnek.

A zoroasztriánizmus követői azonban tiltják a böjtöt, mert úgy tartják, hogy az aszketizmusnak ez a fajtája nem segíti híveit a gonosz elleni harcban. A dzsaina hívők szerint viszont az elmélkedéshez hozzátartozik a böjt, mert ez teszi képessé az embert a külvilágtól való elszakadásra, a transzcendens állapotba kerülésre. A buddhista szerzetesek meghatározott napokon böjtölnek, és ilyenkor halk suttogással vallják meg bűneiket. A tibetiek a Hold-év negyedik hónapjában, újholdtól teliholdig tartják hagyományos böjtjüket, amely testi és lelki megtisztulásukat szolgálja. Kínában a téli napfordulót megelőző - a pozitív energia, az égi jang kezdetét jelző - éjszakai áldozat előtt szokás a böjt és az önmegtartóztatás. Indiában a különböző okokból vállalt gyakori böjtölésükért csodálják a hindu szent embereket (szádhukat).

A böjt, vallásos szerepe mellett társadalmi és politikai célokat is szolgál. Az ahimszát, vagyis az erőszakmentességet valló és gyakorló Mahatma Gandhi többször vállalt éhségsztrájkot az indiai brit uralom ellen, de egyébként is gyakorta böjtölt. Az éhezést manapság is sokszor alkalmazzák a háborúk, a társadalmi bajok és az igazságtalanságok elleni fellépésként.