Bőrszín

A bőr színe különös kifejezőerővel bír, sokat elárul az emberről, nemcsak hasznos információt ad karakteréről, egészségi állapotáról, hanem prognosztikai jelentőséggel is szolgál. A bőr színéből megítélhető az ember ízlése, érzékenysége, kifinomultsága.


Az indiaiak viszont egész másra következtetnek, náluk a vöröses bőrű arcszín gazdagságra, a fehéres bőrszín szolgaságra utal. Szerintük az arcbőr akkor a legkívánatosabb, ha olajosan csillogó színű. Polinéziában a fehér bőrszínt tekintik a szépség jelének. A Csízióban a "Bőrnek fekete színe ravaszt jelent, a fehér és piros álhatatlanokat; az igen fehér, de halvány, erő nélkül tündöklő szemmel egyetemben, bolondságra hajol; fehér és fekete közt való középszín világos, jó elméjű és jó erkölcsű embert jelent."

A kínaiak a bőr színéből elsősorban a testtel kapcsolatos problémákra következtetnek. Náluk a vöröses színű bőr a jin jelenlétére utal, jelezve, hogy a szív túl sokat dolgozik. A rózsaszínű bőr a várandós anyákra jellemző, akiknél a jang jelleg dominál, s szervezetük a méhükre összpontosít.  A barnás bőr máj- és epehólyag-megbetegedésre hívja fel a figyelmet. A sárgás szín a hasnyálmirigy rendellenes működését jelzi, a zöldes árnyalatú bőr a tüdő megbetegedését, a kékes, lilás bőr alacsony vérnyomást, a feketés árnyalatú bőrszín vesebetegséget szimbolizál. A szürkés színű bőr a depressziósokra jellemző, a tejfehér bőr arról tájékoztat, hogy az illető nagy mennyiségű tejet iszik. A sápadtság a tüdők rossz állapotát, a jin jelenlétét jelzi, az áttetsző bőr pedig bőrbetegségről árulkodik.

A kéz bőrének színét nemcsak a kínai hagyományos orvoslás használja fel egy-egy diagnózis felállításánál, hanem a nyugati orvosi palmisztria is él vele.

Révész Géza „Az emberi kéz” című könyvében megemlíti, hogy nemcsak a kéz bír különös kifejezőerővel, hanem pusztán a bőr színe is sokat elárul. Eckstein a bőrfelület szerkezetének és külső megjelenésének osztályozása során jutott arra a megállapításra, hogy a bőr azon kívül, hogy karakterológiailag hasznos információt nyújt, prognosztikai jelentőséggel is szolgál. Például a feltűnően fehér kéz vérszegénységre utal, míg a rózsaszínű kéz a normális vérkeringést jelzi. A bőr karakterológiai fontosságát Kretshmer német pszichiáter is felismerte, aki a vörös kéznek erős temperamentumot, a rózsaszín kéznek szeretetet, jóságot tulajdonított.

A kéz bőrének színe a szerint lehet sápadt, fehér, vörös vagy szederjes kék, hogy a vér mennyire oxigéndús, vagy oxigénszegény. A bőr rózsás színét az oxigéndús vér kölcsönzi, ezért a rózsaszínű bőr szimbolizálja a jó egészséget. A szederjes árnyalatot viszont az oxigénhiányos vér okozza.

A kéz színéből azonban nemcsak a vérkeringésre, hanem a vérmérsékletre is következtetnek, eszerint: a feltűnően fehér kéz, vérszegényre utal, az illető zárkózott, magányt kedvelő személy; a rózsaszínű kéz a normális vérkeringés jele, ideális embert jelöl; a vörös kezű ember tele van vitalitással, kolerikus, szenvedélyes. A sárga vagy sárgászöld kéz májbetegséget és epebántalmakra való hajlamot jelez. Melankolikus, humortalan ember. A sötét sárga vagy narancssárga színű kéz azt jelzi, hogy az illető sok sütőtököt, vagy sárgarépát evett (sok karotint fogyasztott). A kékes-lilás színű kéz, szívpanaszokról, rossz vérkeringésről árulkodik. A barna, bronz bőrszín kitartó napozásra utal; a szürkés kézszín ezüst adalékú gyógyszerek szedéséről júdáskodik; a sötét vagy feketés kéz pedig a kátránnyal dolgozó munkások jelvénye.

Dél-Amerikában elterjedt hiedelem, miszerint az embereknek ahhoz, hogy megfiatalodjanak, le kell cserélniük a bőrüket, hasonlóan a kígyókhoz, akik mióta időről-időre lecserélik a bőrüket, halhatatlanok.