Borbála-napja

A Kis-Ázsiában élt, keresztény hitéért mártírként meghalt Szent Borbálának december 4-e az emléknapja. Borbála (Barbara) egy pogány apa nagyon szép leánya volt. Noha szépsége sok férfihódolót vonzott, ő megőrizte szüzességét.


Apja, hogy megkímélje lányát az imádók zaklatásaitól, s hogy ne váljék kereszténnyé, egy magas tornyot építtetett számára. Borbála a toronyból kihajította a pogány istenszobrokat, ezen a tettén apja annyira felháborodott, hogy lányát feljelentette az egyiptomi prefektusnál. Borbálát ezután kegyetlenül megkínozták, s mellbimbóját suszterkéssel levágták. Szenvedéseihez katolikus hite és az előtte megjelenő Jézus Krisztus adott erőt. Nem tudták megtörni sem a megaláztatások, sem a testi fenyítések. Apja annyira megharagudott rá, hogy saját kezűleg vágta le lánya fejét, akit, mintegy égi büntetésül villámcsapás sújtott halálra.

Tisztelete legendája különböző elemeihez kapcsolódik. Így például azért tekintik a hirtelen és készületlen halál elleni oltalmazónak, mert atyja ezzel bűnhődött gonoszságáért. Mivel apja halálát villám okozta, a villámcsapás és tűzvész ellen is tőle kérnek védelmet, ezért a vészharangra rá szokták vésni a képét. Ezáltal lett a harangok és a harangöntők védőszentje, de neki ajánlották a hegycsúcsokat és az erődítményeket is. A puskapor feltalálása után, amelyet úgy tekintettek, mint a villám és a tűz egyesült erejét, ez a gyenge és minden erőszaktól távol álló szűz hamarosan a tüzérek védőszentje lett.

Oltalmazójuknak tekintik a hegymászók, akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélye fenyeget, akárcsak a bányászok, akik a sújtólég veszélyében dolgoznak. A torony miatt - amelyben lakott, s amellyel oly gyakran ábrázolják - pedig a régi építőmesterek és kőművesek védőszentje lett.

A számtalan Borbála napi hiedelmek közül a legismertebb, a "Borbála-ág" hajttatása. Ezen a napon a hajadon leányok szerelemjóslásként egy vízzel teli vázába cseresznye-, barack-, mandula, vagy orgonaágat helyeznek, ugyanis akinek az ága kihajt karácsonyra, hamarosan férjhez megy. A kizöldellt ág egyben a reményt, az ártatlanságot és a szüzességet jelképezi. A búzát is ilyentájt kezdik csiráztatni, melyből az újév termésére következtetnek.

Régen Borbála napján tilos volt minden női munka, nem szabadott fonni, varrni, mert attól féltek, hogy elvarrják a tyúkok fenekét, és azok nem fognak tojni. Tilos volt továbbá bármilyen ruhadarabot kint hagyni az udvaron vagy kölcsönözni. Férfi vendég fogadását sem ajánlották, mert attól féltek, elviszi a ház szerencséjét. Bár megítélése ennyire nem volt negatív, a női látogatót sem tartották szerencsésnek. A lányok számára tilos volt a házból kilépni, és tüzet is csak férfiak rakhatnak.