Csengő

A buddhisták Isten hangját az aranycsengő hangjához hasonlítják. A templomaik pagodatetőin lévő csengők terjesztik a buddhista tanokat, és segítik azok befogadását. Tibetben a szertartásokon, az isteni bölcsesség hirdetésére nyeles csengőket használnak. A zsidó főpapok köntöseit aranycsengők szegélyezik.


A szibériai sámánok csengőket viselnek öltözékükön, hogy így hívják magukhoz a szellemeket. Ezzel szemben a néphit úgy tartja, hogy a csengettyűk hangja elűzi a démonokat, lehetetlenné teszi az ördög megkísértését, mert mind a démonok, mind az ördögök ki nem állhatják a csengettyűk csilingelését. Az üzbégek azért is akasztanak a bejárati ajtó fölé csengőt, hogy elriasszák a szellemeket. Az időjós babonák azt mondják, hogy a csengettyűszó hatásos a vihar elhárítására is.

Az ókorban élt Remete Szent Antalt (251 v. 252 – 356.) csengettyűvel jelképezték, aki minden vagyonát szétosztva szegénységben élt a Nílus partján. Miután összegyűjtötte a szétszórtan élő remetéket, elnevezték a remeték atyjának.