Csillagok

A természeti népek körében a csillagok az égi világot képviselik. A nyenyecek szemében a csillagok a mennybolt tavai; a ketek mitológiájában a csillagok a fenti égbolt fáinak gyökerei. Elterjedt felfogás szerint a csillagok emberek, akik az égbe kerültek, és ott csillagokká váltak. Peruban minden élőlénynek van egy csillagpárja; a magyar néphitben pedig a csillaghullás egy ember halálát szimbolizálja; csillaghullás idején, az ember minden kívánsága teljesül.

 
A csillagokról feltételezik még, hogy a világtojás héjának pettyei, az ég lyukai, az ég ablakai, az ég sátrán átszűrődő fények. A királyi csillagok az égtájak őrei, a mennyek oszlopai. A Sarkcsillag a világ csapja, az Ég szöge, Aranyoszlop, Vasoszlop, az Égsátor füstnyílása.

Vénusz az Esthajnal csillaga, a keresztségben Szűz Máriáé. A betlehemi csillag ötágú, a zsidóknál Mózes öt könyvét ábrázolja, a keresztényeknél Jézus öt sebét szimbolizálja, a japánoknál pedig a társadalmi ranglétra legfelső fokát jelzi. Az ötágú csillagnak számos elnevezése ismert, a középkorban lidérckeresztnek, a kelták boszorkánylábnak illetve boszorkányszögnek hívták. Az ajtóra függesztett ötszögű csillag védelmet nyújt a betegségek ellen, az indiánoknál totemként használták. Népi hiedelem szerint az ötágú csillag távol tartja a háztól a rontó démonokat és az ártó szellemeket.

Hatágú a zsidók Dávid csillaga és Salamon pecsétje. A hébereknél Dávid csillaga, a Messiás jelképe. A hétágú csillag szimbolizálja a szivárványt és a világharmóniát. A nyolcágú csillag Vénusz és az újjászületés csillaga.

A csillagképek kialakulása a görögök feltételezése szerint úgy történt, hogy Zeusz, Kallisztó nimfát az égre emelte, és belőle lett a Nagy Medve csillagkép; Érigoné, Ikarosz lánya lett a Szűz csillagkép; Atlasz titán lányait, Zeusz csillagformában helyezte el az égen, a hét nővér közül hat csillaga fényesen ragyog, de a hetedik lány, Meropé csillaga, alig látszik, mivel szégyenkezik, hogy közönséges halandóhoz ment férjhez. Az Ikrek csillagkép keletkezését Kasztór és Polüdeuszkész mítoszával kapcsolják össze. Az ausztrálok szerint a Tejút az "égi Íj útja" vagy "Íj ösvénye". A róla szóló mítosz úgy meséli el, hogy a hős Íj hideg keleti szélben útnak indult. Nem volt melegen felöltözve és teljesen átfagyott, az égen, ahol járt nyomokat hagyott, melyből a Tejút lett.

A Nagy Medve csillagkép a magyaroknál a Göncölszekér, az angoloknál a Merítőkanál. Nálunk a Tündérek útja a Tejút; Nagyboldogasszony motollája a kismedve; Pleiades a Fiastyúk; Cassiopeia a Kocsma; Nagy Kutya a Sánta Kata. A babiloniak a csillagos égre vonatkozó ismereteikből alakították ki az asztrológiát.

Az indonézek szerint, aki hulló csillagot lát, fogalmazza meg kívánságait, hogy valóra váljanak. Az észak amerikaiak és a mexikóiak óva intenek a csillagok számlálásától, mert azt hiszik, hogy aki ilyet tesz, annak olyan szemei lesznek, mint a halaknak. Mások szerint a csillagok számlálása miatt tyúkszemek nőhetnek a lábujjain.