Csomó

A csomóról elsőként a gordiuszi csomó jut az ember eszébe, amely csak valamilyen furfanggal, merész csellel oldható ki, vagy meg. Az erről szóló történet szerint, amikor Nagy Sándor (i.e. 356-323) Makedónia királya, Phrügia fővárosába, Gordionba érkezett megmutatták neki Gordiosz szekerét, amelynek királyságát köszönhette. A város fellegvárában elhelyezett szekér jármát Gordiosz bonyolult csomóval kötözte a kocsirúdhoz, a csomó két végét pedig ügyesen elrejtette. Úgy vélték, aki ki tudja oldani ezt az agyafúrt csomót, képes lesz egész Ázsiát uralni. Mivel Nagy Sándor nem tudta kibogozni, a vehemens harcos hírében álló hadvezér kirántotta kardját hüvelyéből, és egyszerűen kettévágta a csomót, amelyben megtalálta a kötél végeit. Noha ez csábító megoldás manapság is a bonyolult csomók kioldásához, de mégis az a legjobb, ha az ember megtanulja a csomók elkészítését.


Az állatok közül kevés tud csomókat kötni, azonban a szövőmadár megcsomózott fűből építi fészkét, a gorillák szintén csomókat, négyszögleteseket, vagy vénasszonybogokat használnak fészekhelyük kialakításában. A régi görögök a négyszögletű csomókat Herkules csomójaként ismerték, és azt gondolták, hogy gyorsabban gyógyul meg a seb, ha azt ilyen csomóval kötik be. A tengerészek meglehetősen babonások és a csomókötéseknek is nagy mesterei. Három csomójú szélcsomót kötöttek, amelyek kioldásával szabályozták a szelet. Ha egyet oldottak ki, akkor mérsékelt szél alakult ki, ha kettőt, akkor kissé élénkebb, ha hármat, akkor hurrikán keletkezett. Nincs köze a szélcsomónak a tengerhajózásban a sebesség mérésére használt mértékegységhez, a csomóhoz. (1 csomó = 0,51444 m/mp =1,852 km/óra=1 tengeri mérföld/óra.)  Ez utóbbi használata onnan ered, hogy a hajó sebességének mérésére egy fából készült súlyt erősítettek egy orsóra feltekeredő olyan kötél végére, amelyre azonos távolságban csomókat kötöttek. Amikor a súlyt kidobták a hajóból, az magával húzta a kötelet is. Minél gyorsabban haladt a hajó a vízen, annál hosszabb kötél tekeredett le az orsóról. A tengerészek a sebesség megállapításakor egyszerűen csak megszámolták, hogy adott idő alatt, azaz amíg a homokóra le nem pergett, hány csomó tekeredett le.

Az inkák az írott nyelv közlésére, kötelek, madzagok közötti csomók rendszerét dolgozták ki, amit csomóírásnak neveznek. Amerika őslakói ugyancsak kötélen lévő csomókat használtak kommunikációs célra. De ismertek voltak a kagylókkal egyesített csomózott kötelek, füzérek. Innen eredhet az a hiedelem, ha csomót kötünk zsebkendőnk sarkára, akkor a csomó eszünkbe juttatja, mit kell tennünk, elintéznünk.

A csomó mágiája régi keletű, ismerték már az ősi Mezopotámiában és fellelhető a vallásokban is. A keresztények, amikor a szentek segítségét kérték, egy csomót kötöttek, hogy mindaddig szolgálják őket, amíg fogadalmukat nem teljesítették. Az iszlám alapítója, Mohamed egy olyan csomóval volt megáldva, aminek elvesztése vagy kioldása a halálát okozta volna. A muszlim férfiak szakállukba azért kötnek csomót, hogy védelmet nyerjenek a rontások ellen. Amikor hajóra szállnak, a ruhájukra kötnek több csomót, hogy megvédjék magukat a viharos szelektől, de amikor Mekkába mennek, egyetlen csomó sincs ruhájukon. A hinduknál a csomókötés isteneikkel kapcsolatos. A buddhisták a csomó kioldását a felszabadulás folyamataként értékelik.

A régi rómaiak körében a csomókötés mágiája szerint a szerelmesek képét azért kötötték össze, hogy ne szakadjanak el egymástól. Az ünnepélyes eskütételek szintén csomókötésekkel voltak összekapcsolva. A sorsistennők, a római Párkák és a görög Moirák fonják, csomózzák az elkerülhetetlen és előre elrendeltetett sors fonalát. A ráolvasók csomókötésekkel és varázsigék recitálásával végezték praktikáikat. Egykoron az oroszok számos varázslathoz használták fel a mágikus csomókat. Szerintük a nyolc kettőscsomójú gyapjúfonal védettséget adott az átkok és az ellenség ellen. Miközben a csomókat kötögették, varázsszavakat ismételgettek. Ezután a megcsomózott madzagot olyan helyen hagyták, ahol a kiválasztott áldozat jó eséllyel ráléphetett. Puska vagy más fegyver elleni védelemként öt csomót kötöttek egy szövetre és a testükre helyezték. A gyerekeket a láztól kilenc csomót tartalmazó vörös gyapjúszállal próbálták megóvni. A 40 csomós szövetet amulettként viselték a rablók ellen. Aki korlátozni akarta a szellemeket 7, 14 vagy 21 csomót kellett kötnie egy kötélre. Majd a kötelet elégetve, a hamut elásva, a szellemet a házon kívül tudta tartani.

A kötést és oldást szimbolizáló csomók fellelhetők a népszokásokban is.  Házasságkötés alkalmával, azt mondják, hogy a pár összeköti életét. A 18. századig viszont tilos volt házassági ceremónián csomót kötni, attól való félelmükben, hogy ez megakadályozza a pár valódi egyesülését. Egy másik házassággal kapcsolatos csomós mágia szerint, egykoron a mennyasszony nem fátyolt, hanem hálót viselt a fején, a rontás és a gonosz zaklatása ellen. Az asszony vajúdása idején a házban kioldották az összes csomót, hogy könnyebb legyen a szülése. Hasonlóan jártak el haldokló esetében is, hogy ne szenvedjen tovább, és ne kötődjön az élethez.

A néphit úgy tartja, ha egy olyan ruhadarabra kötnek csomót, amelyet előzőleg egy férfi pénisze érintett, akkor ez számára nemzőképtelenséget okoz. Ugyanez volt az eredménye, ha a férfi szeméremszőrzetére kötöttek egy csomót, majd elásták a földbe. Óva intenek attól, hogy bárki a földről összecsomózott fonalat, cérnát, kötelet felvegyen.