Ékszerek

Az ékszerek többnyire értékes nemesfémből vagy drágakövekből készülő dísztárgyak, melyeket a testen vagy ruhán viselnek. Nemcsak díszíthetnek, hanem jelezhetnek rangot, hatalmat, mint például a koronák; lehetnek mágikus, bajelhárító díszes amulettek; de - mint díszes övcsatok vagy óraláncok - szolgálhatnak gyakorlati célt is.


Az emberek első ékszereiket kagylókból, állati fogakból, csontokból, háncsokból készítették. Az őskori leletek alapján feltételezhető, hogy az embereknek előbb volt ékszerük, mint ruhájuk. Az aranyat az ókori Mezopotámiában fedezték fel. A jól formálható, ragyogó fényű arany és az ezüst, valamint a drágakövek és az állati-növényi eredetű korall, gyöngy, vagy a borostyán az ékszerek fontos tartozékai.

A legrégebbi ékszerek a sumér Ur városából kerültek elő, Pu-abi királynő sírjából, a Kr. e. 3. évezredből. Az egyiptomi Tutanhamon fáraó testét számtalan ékszerrel - diadémokkal, melldíszekkel, nyakékekkel, karkötőkkel, fülbevalókkal, amulettekkel - borították be. Indiában az ékszerek használata a Mohendzsodaro és Harappa ősi civilizációban már elterjedt. Az ókori görögöknél miniatűr ékszer szobrocskákat készítettek. Az antik Rómában az előkelőségek sok ékszert hordtak. Az Oszmán Birodalom ékszerei a drágaköves turbándíszek, de az arabok diadémjai és fejpántjai, a nomádok háromszög alakú kendőtűi is ismertek. Az indiánok körében az aranyból készült ruhadíszek és fejékek jellemzők. A középkor divatos ékszerei a gyűrűk és a ruhakapcsok. A primitív népeknél elterjedtek az orrkarikák és ajakdíszek. A mianmari (a régi Burma) palaung törzs asszonyai sárgaréz karikákkal ékszerezik fel nyakukat. A gyémánt iránti kereslet a 18. században nőtt meg. Az ékszerek mindennapos viseletté a 19. századtól váltak.

Sokan feltételezik, hogy az ékszereknek szerencsét hozó, védelmező erejük van. Indiában hisznek abban, hogy az ékszerek viselése speciális hatással van a szellemi, a lelki és a fizikai egészségre. A hatás attól függ, hogy milyen anyagból készült az ékszer. Az indiai ékszerkészítők leggyakrabban aranyat és ezüstöt használnak, mert az ezüst hűsítő, az arany melegítő hatású. Az asztrológusok és a numerológusok vallják, hogy a rezgést kibocsátó drágaköveknek, fémeknek gyógyhatásuk van, ha helyesen használják a megfelelő ékszert.

Az hogy milyen stílusú fülbevalót hord egy asszony, abból könnyen megítélhető a természete. Ha a fülbevalói hosszabbak, mint a fülei, akkor az illető egy ledér erkölcsű nő. Akinek viszont rövidebbek a fülbevalói, azért a férfinak nem érdemes vágyakozni, mivel az ilyen hölgy elfojtja vágyait. Az indiai pandzsábiak szerint új ékszert célszerű vasárnap viselni, mert akkor sohasem veszik el.

Az álomfejtők szerint, álomban ékszert venni, boldogság, eladni nagy kár. Ékszert látni álmunkban, szívfájdalom, piros köves ékszert látni, betegség jele. A nyaklánc elvesztéséről álmodni, szenvedést jelent a szeretett lény elvesztése miatt. Ha az álmodó a szerelme vagy önmaga nyaka köré tesz egy nyakláncot, az házasságot és boldog családi életet jelez.