Evőpálcikák

Az evőpálcikák Kelet-Ázsia - pontosabban a négy „evőpálcika ország”: Kína, Japán, Korea és Vietnam - hagyományos evőeszközei. (Thaiföldön - miután V. Rama király a 19. században bevezette országában a nyugati evőeszközök használatát - ma már csak a levest és a tésztákat eszik pálcikákkal.)


E Távol-Keleten igen népszerű evőeszköz eredete ma már homályba vész, csak annyit tudunk biztosan, hogy Kína az őshazája, ugyanis az „ujjakat meghosszabbító”, bambuszból, fából (később elefántcsontból és nemes fémekből) készült pálcikákat már a Shang dinasztia korában (i.e. több mint 1200 évvel) használták. A legenda szerint széles körben Konfucius hatására terjedt el, aki - mint a békétlenség szimbólumát - nemkívánatosnak tartotta a kés jelenlétét evés közben az asztalon. (Az, hogy a villáról mi volt a véleménye, a feljegyzésekből nem derül ki.) Tény viszont, hogy a kés és a villa teljesen eltűnt a kínaiak asztaláról, sőt a speciális, lapos porcelánkanalukat is csak a leveseik és az olykor tányéron szervírozott rizs elfogyasztására használják. A japánok még rajtuk is túltesznek, nekik még a leveshez sincs szükségük segédeszközre; a levét kiisszák a csészéből, a benne úszó zöldségdarabokat pedig evőpálcikákkal szedegetik ki.

Talán az is Konfuciusnak köszönhető, hogy az evőpálcikák használatának bevezetésekor a kínaiak azt mondták róla, hogy a harcos helyébe a tudós lépett. A kínai evőpálcikák hosszabbak és tompábbak, mint a rövidebb és karcsúbb japán pálcikák. A vietnamiak evőpálcikája a kínaiakéhoz hasonló, többnyire fából vagy műanyagból készül. A koreaiak rozsdamentes acél evőpálcikával esznek, a kínaiak bambuszból vagy lakkozott fából készülttel. Az éttermekben natúr fapálcikával vagy műanyag pálcával szervíroznak. Luxus célokra még aranyból, ezüstből, jáde kőből, elefántcsontból is készítenek pálcákat. Régen a kínai előkelőségek körében ezüst pálcikákat használtak, mert úgy tartották, hogy ezek az ételben lévő mérgek (mérgező fém-oxidok) hatására feketévé színeződnek.

Az evőpálcikákat hagyományosan a jobb kézben kell tartani, de ma már a balkezes pálcikahasználat is elfogadott. Evés közben viszont a kézfejnek végig felfelé kell néznie, mert súlyos illetlenségnek számít, ha a pálcikát fogó kéz tenyere mások számára látható.

Különösen a kínaiak kezelik boszorkányos kézügyességgel az evőpálcikákat, azt mondják, hogy a pálcikák megmozgatják és összhangra késztetik az ujjakat, a kart, a vállat és a csuklót, ezáltal ingerlik az akupunktúrás pontokat, amelynek hatására élénkül az agyműködésük, megőrződik az egészségük. A rizst Kínában, Japánban és Vietnamban egyaránt csészében szolgálják fel, és evés közben teljesen elfogadott, ha a csészét a szájukhoz emelve, az evőpálcikák segítségével kotorják a szájukba. Ugyanez Koreában nagyfokú modortalanságnak számít, a teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy náluk elég ragacsosra főzik a rizst.

A pálcikák használatának etikettje van: tilos evőpálcikával mutogatni, levegőben rajzolgatni, ételt kevergetni, a tányéron vagy az asztalon dobolni, az étel fölött körözni, keresni vele a megfelelő falatot, közelebb húzni segítségével a csészéket. Nem illik marokra fogni, nyalogatni, ételt piszkálgatni vagy hadonászni vele, beledöfni az ételbe. Ugyancsak illetlenség a közös tálból saját pálcikával kivenni az ételt. Ha nincs az asztalon külön erre a célra szolgáló evőeszköz, akkor az evőpálcika nem használt, vastagabbik végével kell kivenni az ételt. A tányérból vagy csészéből kivett falatot később nem illik oda visszatenni. Az evés végén a pálcikákat a tányérba vagy a csészébe kell helyezni, de a legjobb, ha használat után mielőbb eltávolítjuk őket az asztalról.

A japánoknál szintén illetlenség evőpálcikát az ételbe szúrni, különösen a rizsbe, mivel ez csak a gyászszertartásokon, az oltáron elhelyezett rizs esetében szokás. Ebből eredően, ha valaki egy tál rizsbe evőpálcikát szúr, abból halálesetre következtetnek.

Koreai babona szerint az a lány, aki a végéhez vagy a hegyéhez túl közel fogja az evőpálcikát, sokára fog férjhez menni. Kínában úgy tartják, hogy aki nem „párhuzamosan és elvágólag” rakja a pálcikákat a terített asztalra, biztos, lemarad valamilyen járműről. A keresztbe rakott és a leejtett evőpálcika egyaránt balszerencsét jelent. A termékenység (sokak szerint a fiúgyermek) reményében az ifjú házasoknak evőpálcika-készletet szoktak ajándékozni.

Álomban evőpálcikákat látni vagy használni, annak a jele, hogy egy adott szituációt az álmodó megpróbál a maga javára kihasználni. Más olvasatban arra utalhat, hogy szeretnénk a hatáskörünket kiterjeszteni. Ha viszont nem a rendeltetésüknek megfelelően (vagyis nem evésre) használjuk őket, az álmunk azt sugallja, hogy igencsak benne vagyunk a pácban.