Fák

A fákról szóló hiedelmek már a természeti népeknél kialakultak, hisz a fák az életet, örök fejlődést, az állandó növekedést testesítik meg. A fák jelképezik az idő múlását, az isteneket. Védelmet nyújtanak a veszély ellen, gyógyítják a betegségeket és növelik a termékenységet, magukban hordozzák a férfi és a női jellegeket.  Törzsüket a férfi fallosszal, odújaikat a női vaginával azonosítják. Kettős fa esetén az egyik a férfi, a másik a női szellemé, ezért láthatók egymás felé hajló fák, a fiatal szerelmesek sírján. Fákat ültetnek gyermek születésekor és a temetőkben. Egyes eredetmítoszokban az első emberpárt a Teremtő fából készítette.


Az egyik legismertebb fa - a Paradicsom közepén álló életfa - az örök életet, a halhatatlanságot hirdeti. A világfa gyökerei az alvilágból erednek, és az égig nyúlnak. Az égben gyökerező fa, pedig a szellemi alkotóerőt szimbolizálja. Kedvenc jelképe ez a mágusoknak. A tudás fájának gyümölcséből fogyasztott Ádám és Éva.

Apollón, a görög olümposzi isten nemcsak a babérfát kedvelte, de vonzódott a tölgyfához, az olajfához, a ciprushoz, a borostyánhoz is. A csodaszép Adónisz, akinek az anyját az istenek világfává változtatták, egy mirhafa törzséből jött a világra. Egy másik görög istenség, Attisz anyja egy mandula- vagy gránátalmafa gyümölcsétől fogant. A nemzésre képtelen Attisz véréből, miután meghalt, tavaszi virágok és fák fakadtak. A skandináv istenek életre keltettek két fát, a kőrisfából lett Askr, a szilfából pedig Embla, a két első ember. A magyar népmesék gyakori szereplője az égig érő fa, és a hős sokszor egy csodálatos fa tetejére felmászva nyer szabadulást.

Indiában a fákat az istennők inkarnációinak tartják. Ha gyerek születik, a család ültet egy fát a gyerek nevében, mire felcseperedik, a fa is meghozza a gyümölcsét. A városokban a fákat úgy tisztelik, mintha szentélyek lennének, számos fa törzsében megtalálható a három vallás szimbóluma: egy kicsiny kereszt, egy apró hindu templom és egy parányi mecset. Az út menti fákat virágfüzérekkel díszítik fel. Egyesek úgy tartják, hogy a fák a szent Szómának, az istenek eledelének maradékai.

Az írek a fákat mágikus képességekkel, sőt emberi tulajdonságokkal is felruházták, azt gondolták, hogy a fák képesek emlékezni, és megfelelő körülmények között tudnak kommunikálni az emberekkel. Annyira csodálták a fákat, hogy megbüntették azt, aki elfogadható ok nélkül kivágott egyet közülük.

A fákról feltételezik, hogy energiát adnak, gyógyerő lakozik bennük, s hogy titkokat rejtenek magukban. Angliában a szilfát a manókkal társították. A kelták legkedveltebb fája a tölgyfa volt. A nyírfa fehér, mint a világfa. A fűzfa a szomorúság, elmúlás fája. A karácsonykor elégetett kőrisfa szerencsét hoz a családnak. A belőle készült szerszámokkal keményen lehet dolgozni, s az a kocsi, amelynek tengelyei kőrisből vannak, nagyon gyorsan halad.

A pálmafa a dicsőséget és a becsületet hirdeti, koronája hasonlít a Naphoz. A fügefa a buddhisták szent fája, hiszen Buddha egy fügefa tövében világosodott meg. A görögök akácfából készített amulettet viselnek, fájdalomcsillapítóként a beteg testrészt akácfadarabbal dörzsölik be. A berkenyefából jósolni lehet, és virágzatának főzete gyógyítja a májproblémákat. A hársfa a titkos istenek, a keresztények körében Szűz Mária kedvelt fája. A hársfa alatt alvó személy megálmodja a jövendőt. A pozitív kisugárzású hárs fájából fakanalakat faragnak, bölcsőket készítenek. Mogyorófa vesszőjéből készül a varázslók varázspálcája, mogyoróvesszőt használnak a démonok ellen, vízkereső varázsvesszőként a villás alakú ág a megfelelő. A tiszafa a kelták nagy tiszteletnek örvendő fája, a titkos tudományok és a holtak örökkévalóságának szimbóluma. A legkorábban virágzó mandulafát, a zsidók ébernek nevezik, egyben isten kegyének jelképét látják benne. Mohamed a jó muszlimot pálmafához hasonlította és kijelentette, hogy a faültetés helyettesíti az adakozást. Szavait különösen a törökök fogadták nagy tisztelettel, akik – miután áttértek az iszlám hitre  fákat ültettek a gyermek születése napján, az ifjúvá serdült fiú katonai szolgálatba vonulásakor, az esküvője alkalmával és a család halottjainak az emlékére.

A lombhullató fák az örök megújhodásra, az újjászületésre utalnak, az örökzöld fák, mint például a fenyők és ciprusok a hosszú életet, a halhatatlanságot hirdetik. Délkelet-Ázsiában a ciprus az elvesztett lény iránti elkeseredettséget, a halál el nem múló bánatát jelképezi, egyben az újjászületést, és az e feletti örömöt is reprezentálja. Ciprusból ered Aphrodité egyik neve, a Kűprisz, és Ciprus szigetének a neve is. A régi zsidók egyik ünnepükön ciprusból és mirtuszból építették a sátraikat. Az iszlám hitvilágban a jujubefa a hetedik égben nő. A Himalája tövében lévő jujubefa erdőben élt a két híres szent, Nárada és Nárájana. A Pandzsábban lévő Amritszári Aranytemplomban levő jujubefát szomorúságűző faként tisztelik. Európában is elterjedt szokás a gyermek születésekor fát ültetni, ugyanis, ha a későbbiekben megbetegszik a gyerek, átemelik az "életfája" két ága között, ettől új erőre kap és meggyógyul. Keleti országokban hisznek abban, hogy a sírokon nőtt fákban az elhunytak szelleme él, ezt szolgálja a halottra emlékeztető fakereszt és sírfa is.

Gyakorta használnak termékenységet jelző fákat vagy faágakat, vannak zöldág-hajtatások, mint például a Katalin-ág, Borbála-ág, de elterjedt szokás a májusfa állítása is.

Török hiedelem szerint, ha a kályhában vagy a kemencében égő fa pattogó hangokat hallat, akkor valaki pletykál a ház lakóiról. Le kell kopogni a fán, háromszor alulról felfelé, a szóbahozott jó szerencsét, nehogy a gonosz szellemek romokba döntsék és elvigyék. Nem tanácsos fát vágni növekvő hold idején. Az újhold idején vágott fa gyorsan elég. Viszont a fogyó hold idején vágott tűzifa tovább ég.

Az ókori Rómában az az ifjú, akit átvittek egy juharfa ágai között, egészséges, hosszú életre számíthatott. Aki fa alatt nagyon sós ételt fogyaszt, a fa halálát okozza, mondják a thai emberek. A Lousiana államban lakó cajunok pedig megfigyelték, ha hullanak a faágak az erdőben, belvíz vagy árvíz várható.

Buja, zöld fákról álmodni új reményeket, vágyakat és változást jelent, de erőt és stabilitást is kifejezhet. Az álmodónak több figyelmet kell fordítania magára. A fáramászás álma a kitűzött célok elérését ígéri, míg a mászás nehézsége e célok elérésének a sebességére utal. Aki álmában favágással tölti az idejét, az energiáját és a pénzét értelmetlen dolgokra fecsérli. Kidőlő fának a látványa az álmodót arra figyelmezteti, hogy elvesztette a lába alól a talajt, és rossz irányba halad.