Farkas

A farkasokról feltételezték, hogy az ősember ellenségei voltak, ezért rajtuk maradt a megbélyegzés, hogy a gonosz megtestesülései. A középkorban a farkasoknak mágikus erőt tulajdonítottak, a lapp sámánok farkassá változtak, a tunguz varázslókba a farkas szelleme költözött.


A skandináv mitológiában Loki isten szörnyfiát, Ódint a világvége előtt, felfalja Fenrir, a gigantikus farkas. Ódin fia bosszút áll apjáért, a farkas száját kettéhasítja, és szívébe kardot döf; a harcias szüzek, a valkürök, amikor részt vettek a csatákban, farkasháton lovagoltak. A kelták égi farkasa, azért nyelte le esténként a Napot, hogy sötétség boruljon a Földre.

Negatív szereplőként, mint ragadozó jelenik meg a farkas, a Piroska és a farkas mesében, félelmet keltve a gyerekekben. A keresztények körében az ártatlanság jelképének tartott bárány ősi ellensége a farkas, akiről kegyetlenséget és alattomosságot feltételeznek. Az Egyesült Államokban élő vinebégók legendáriumában szereplő prérifarkas két mellső lába egy bölény megnyúzása közben összeveszett egymással, és a veszekedés alatt mindkét mancsát össze-vissza kaszabolta.

Az Észak-Kínában honos farkas a kegyetlenség, a kapzsiság és a mohóság jelképállata. A "farkas szívű" kifejezéssel a mindenkin átgázoló, harácsoló embereket illették. Egy közmondás szerint: "Jobb elejteni tíz tigrist, mint egy farkast", amely arra utal, hogy a tigris magányos állat, ám a farkas esetében félő, hogy falkatársai megbosszulják.

Pozitív értelemben jól ismert, mint a gondoskodó anya, a capitoliumi nőstény farkas, aki Romulust és Remust, a törvénytelen ikreket táplálta tejével. Egyes belső-ázsiai turkomán népeknél a farkas szentállat, gyakorta a nemzetség, a nép ősét tisztelik benne.

A nép hiedelem szerint, megsántul az a ló, amelyik egy farkas lábnyomába lép. Egykoron azt hitték, hogy farkasszemet nézni egy farkassal vakságot okoz. Egy másik babona azt mondja, hogy a vadászat előtt a farkasok megélesítik körmeiket.

Sok helyütt a döglött farkasokat a falu szélén kaparták el, hogy ezzel riasszák el a többi farkast. De előfordult, hogy a lelőtt farkasok bundáját a kerítéslécekre aggatták ki, hogy a portától távol tartsák a ragadozókat. Régen az erdőben magányosan sétáló vagy túrázó emberek számára kőből óvóhelyeket emeltek, hogy megóvják őket a támadásoktól. Az ezeken vágott kémlelőnyílásokat hívták farkaslyuknak.

A népi gyógyászatban, a farkas különböző szerveit gyógyszerként használták. Porított farkas májat ajánlottak a szülés megkönnyebbítésére. Amulettként a farkas jobb mancsát nyakban viselték, hogy kigyógyuljanak a daganatos betegségből.
Az álomfejtők úgy vélik, farkassal álmodni, némaságot okoz.