Fésű

A régészeti leletek alapján, már az ősemberek ismerték a fésűt, hosszúra növesztett hajukba, különböző csontokat, tollakat szúrtak. A keleti emberek, valamint a görögök és a rómaiak díszes fésűket tűztek hajukba.


A néphitben a fésű megítélése felemás, olykor jó, máskor rossz. Pozitív megítélés szerint, aki fésülködik, fésűjével elriasztja a gonosz szellemeket. Ezért viseltek régen a várandós asszonyok a gonosz elhárítására nyakukban fésűt, s használtak ördögűzésre fésűt, amelyet a beteg fájós testrészre helyeztek.

Ugyanakkor negatív eszközként szerepel, mert a fésű, mint szépítkező eszköz lehet ártalmas is, feltételezik róla ugyanis, hogy - hasonlóan sellőkhöz és a nimfákhoz - a rossz, ártó démonok is kedvelik a fésűt.

A néphiedelem szerint, aki kölcsönadja a fésűjét, kihullik a haja. Eláll a hajhullása annak, aki moslékba mártott fésűvel fésülködik. A fésülködés közben leejtett fésű egy közelgő csalódásnak az előjele. Az afgánoknál, ha földre esik egy fésű, vendég érkezik a házhoz. Az indonézeknél nem ajánlatos séta közben fésülködni, mert kellemetlen helyzetbe kerülhet az illető.

Az álomfejtők szerint bosszúság fogja érni azt, aki álmában fésűt lát, ugyanezt jelenti az is, ha leesik a fésű.