Gyermekágyas asszony

A gyermekágy kettősjelentésű: a mama és az újszülött közös fekhelyét, valamint a szülést követően egymás mellett eltöltött időtartamot jelzi. A gyermekágy, melyet rendszerint a bába készített, lepedővel letakart tiszta szalma volt. A gyermekágy időtartama vidékenként változott, de néhány hétnél általában nem volt hosszabb.


A gyermekágy idején az anyát különösen féltették a rontástól, tejének elapadásától, ezért különös gonddal bántak vele; másrészt viszont - mivel a gyermekágyas asszonyokat tisztátlannak és gyengének tartották - viselkedésükre különféle tilalmak és előírások vonatkoztak. E tekintetben - bár a „gyermekágyas” kifejezés jelentése változó - a különböző népek szokásai, hagyományai között sok hasonlóság figyelhető meg.

Nálunk a gyermekágyas anya nem főzhetett, süthetett, tilos volt a kenyérhez érnie, a kútból vizet mernie, mert a hiedelem szerint, amihez csak nyúlt, minden elromlott. Egy darabig a házból sem volt szabad kimennie. Emellett szabályozva volt a fürdések gyakorisága, sokfelé még az első fürdés időpontja is. A gyermekágyas asszony ellátásáról a rokonok gondoskodtak, közülük is elsősorban a gyermek keresztanyja, a komaasszony.

A spanyoloknál a mamák a szülés után negyven napig nem hagyhatták el a házat, és ez alatt fürödniük vagy hajat mosniuk is tilos volt. Indiában nem sokkal a gyermek születése előtt az anyát a szülei házába küldik, ahol a nagymama kedvére kényeztetheti unokáját és lányát, akinek ez idő alatt nem kell gondoskodnia a férjéről és a házi munkáról, minden figyelme és szeretete gyermekére irányulhat.
Iránban a gyermekágyas asszonynak bárányt ajándékoznak, a bolgárok pedig édességgel lepik meg. Itthon, ha ebédet visznek az ifiasszonynak, az edény mosogató vizét az ágy alá kell önteniük, nehogy elapadjon a kismama teje. Egy másik változat szerint ez a veszély akkor fenyeget, ha a látogató a kismama ágya szélére ül.

A törökök általában nem helyeslik a gyermekágyas asszony meglátogatását közvetlen a szülés után. A németeknél, aki kosárral megy olyan házba, ahol frissen szült kismama tartózkodik, a kosárról egy darabka favesszőt le kell tépnie, és azt a gyermekágyba vagy a bölcsőbe kell helyeznie, ellenkező esetben elrontja a mama és a gyermek nyugalmát.

Itthon a gyermekágyas anyákra, illetve a környezetében élőkre vonatkozó előírások, a korlátozások a szülést követő hat hétre érvényesek. A fiatalasszonyt ezalatt nem szabad magára hagyni, mert eluralkodik rajta a gonosz, és megbetegszik a kisgyereke. Ha senki sem nem tudott vele maradni, hogy a rossz szellemek ne ártsanak a „fogva tartott” kismamának és gyerekének, az ajtófélfára vagy a kilincsre fokhagymát akasztottak. Ilyenkor meglátogatni sem szabad a gyermekágyas anyát, mert a gyermeke arca szeplős és forradásos lesz.

Az olyan ház, melyben az asszony nem több mint hat hete szült, tisztátlannak számít, innen sem só, sem kenyér nem adható ajándékba. A szülést követő hatodik hét végéig az asszonynak nem szabad kinéznie az ablakon, mert minden egyes kocsi, amelyik elhalad, elvisz egy kis szerencsét magával.

A néphiedelem szerint, ha a szülést követő hat héten belül a gyermekágyas asszony: egy kerti virágágyásban vagy a mezőn sétál, akkor ott egy ideig nem nő ki semmi, ami korábban nőtt, az is elpusztul; gombostűket vagy tűket szúr a függönyökbe, gyermekének rossz fogai lesznek. Ezen időszak alatt, ha csak nem ügyel a csecsemőre valaki, elaludnia sem szabad, mert a gonosz lények elcserélhetik a gyerekét, és a sajátjukat fektetik a helyébe. Hogy ezt elkerüljék, a gyermekágyba vagy a bölcsőbe férfigatyát kell teríteni.

A szülés után hat héten belül, ha a kismama: cipő nélkül sétál, a gyermeke, amikor járni tanul, úgy esik el, hogy maradandóan megsérül; egy kútból vizet mer, a kút vize hét évre ki fog száradni; belép egy idegen házba, előzőleg kell valamit vásárolnia, mert különben balszerencse fogja érni.