Gyógymódok

A népi gyógyítás, noha van némi hasonlóság, mégsem azonos a természetgyógyászok tevékenységével. A tradicionális gyógyászok ugyancsak főként gyógynövényeket használnak, de már a begyűjtésnél is mágikus szempontokat vesznek figyelembe, például fontosnak tartják a helyet és az időpontot, vagyis azt, hogy hol és mikor: temetőben vagy keresztúton, éjfélkor vagy esetleg teliholdkor szedik-e.


A hagyományos orvoslásnál gyógynövényeken kívül emberi és állati produktumokat, nyálat, anyatejet, vizeletet, állatoktól nyert vajat, mézet, tojást, pókhálót vagy piócát fémként pedig vasat is alkalmaznak. Például a bélférges gyerekkel olyan tejet itattak, amelyben előzőleg tüzes vasszeget áztattak. Akinek görcs húzta a lábát, azt javasolták, tartson vasat az ágya végében. A beteg ember ágya alá egy félbe vágott hagymát tettek, hogy lehúzza a lázát, és elűzze belőle a mérgeket. A bütyök gyógyítására halolajjal kevert tehéntrágya pakolást ajánlottak, amelyet melegen tettek a bütyökre, és egész éjjel rajtahagyták. A nyílt és égett sebet kemencéből vett hamuval hintették be, erre pókhálót raktak. Egy másik gyógymód szerint régi leveses csontokat égettek el, és azok hamujával kenték be a nyílt sebet. A sebekre, fájó fülekre és gyomorra gyakran piócákat tettek, melyeket a sűrű vér leszívására is alkalmaztak. A rosszul alvó gyerekkel, hogy álom jöjjön a szemére, pálinkás kenyeret etettek.

A népgyógyászok a kutyaharapást a kutya szőrével füstölték meg, vagy az elégetett szőrének hamujával kenték be. A köhögés gyógyítására azt ajánlották, hogy egy, a köhögő ember hajából kitépett hajszálat tegyenek be két bevajazott kenyérszelet közé, etessék meg egy kutyával, és közben mondják azt: "Jó étvágyat kutya! Lehet, hogy te beteg leszel, és én egészséges." A szeplők ellen leghatásosabb szer, márciusi hóban megmosni az arcot. Lázas nátha ellen, nyakba akasztott zacskóba kötött só, vöröshagyma, fokhagyma, bors, paprika, kapor viselését tartották jónak. Úgy tartották, hogy tejet inni egy olyan edényből, melyből előzőleg egy vadászgörény ivott, gyógyír lehet a szamárköhögésre. Az elfagyott lábujjakat hagyma levével történő bedörzsöléssel élesztették fel. Az izzadó lábat pedig saját vizeletben kellett megmosni.

Fagyási sérülések kezelésére az angolok hatásosnak tartották: a talizmánként hordott lófogakat; a fagyott testrész magyal levelekkel való megszurkálását; vizelet, disznóvágásnál használt víz vagy szamócalé alkalmazását; farkasbőr kesztyűk és cipők viseletét. Dióolaj, enyv, fehérrépa pép, korom és ecet vagy gyertyaviasz szintén használatos volt a bőr bedörzsölésére a fájdalom enyhítése céljából. Eredményes gyógymód volt fagyás ellen még: az inget csipkedve háromszor körbeszaladni egy kancát; május elsején állati ürülékbe beledugni a kezet, majd háromszor ráütni a kenyeres doboz fedelére. Az angolszászok szerint megszabadította a beteget a fagyási tünetektől, ha az ágy alá a karácsonyi sütemény vagy a karácsonyi fahasáb maradványait rakta az ágya alá.

Az írek a mandulagyulladás gyógyítására, forró krumplival töltött harisnyát tettek a beteg torkára, a szemölcsöket frissen szeletelt krumplival dörzsölték be, majd a krumpli szeleteket elásták a kert földjébe. A szemfájásra százszorszép főzetével borogattak, a keléseket főtt moszattal gyógyították, és sózatlan vajjal kenték be, hogy végleg eltűnjenek. A szeplők eltüntetéséhez bika vagy mezei nyúl vérével kenték be az arcot, de a dióbél levének főzete is megfelelt erre a célra. A láz csillapítására dagálykor kivitték a beteget a homokos tengerpartra, és a hűs hullámok levitték a beteg lázát.

A régi egyiptomiak fejfájás ellen elégetett sarujuk füstjét lélegezték be. A középkori Európában a furunkulust ördögűző praktikával átűzték egy kígyóba, a kígyót pedig egy hosszú tövisre szúrták. Amint a kígyó kiszáradt, elhalt a furunkulus is. A svájci lányok furunkulusaikat egy kővel dörzsölik be, amit a keresztútnál hagynak, abban a reményben, hogy furunkulusuk átterjed egy arra járóra. A lousianai cajunok a rándulást hagymaszeletekkel gyógyítják, a fülfájást úgy csillapítják, hogy egy papírból készített tölcséren keresztül füstöt fújnak a fülbe.

A sárgaságot sárga körömvirággal, tojás sárgájával, sárgarépával, sütőtökkel gyógyították, de megfelelt minden, aminek a színe sárga. Az orbánc esetében viszont a piros szín dominált, piros virággal, kendővel vagy piros kukoricával, görögdinnyével kezelték. Vérhas gyógyítására lósóskamagból készült teát itattak, szamárköhögés ellen szamártövist, szélhajtónak szélfűt javasoltak fogyasztani.

A különböző gyógyítások a legtöbb családban még ma is ismertek, például Szatmárban a csipás szemre aludttejes ruhát, árpára ecetes vizes borogatást tesznek, szemgyulladás ellen és a láz csillapítására gézbe pakolt reszelt krumpli a megfelelő gyógyír. A gilisztát fokhagymával űzték és űzik ki a gyerekből, a felfázott gyereket meleg vizes bilire ültették. Téli fáradtság ellen feketeretket ajánlanak, nyári leégés ellen frissen fejt tejjel vagy tejfellel, tejszínnel kenik be a felégett bőrt.

Rontások, szemmel verések ellen nagy szerepe volt és van a varázsmantráknak, ráolvasásoknak, imádságoknak, a kezelések alatt gyújtott szentelt gyertyáknak, úrnapi virágoknak, a szenteltvíznek és a szent kutak vizének. Sokan keresik fel gyógyulás céljából a különböző csodatévő helyeket, szentek sírjait, ereklyéit.

A törökök a betegek számára - a gyógyulásuk reményében - ólmot öntöttek.