Gyűrű

A gyűrű - mivel a körhöz hasonlóan sem kezdete, sem vége nincs - az örök körforgást jelképezi, s egyúttal a Nap, a szeretet, a Föld, a világmindenség és a tökéletesség szimbóluma. Az ujjon viselt gyűrűket aranyból, ezüstből vagy más nemes anyagból készítik. A föníciaiaknál tilos volt kétféle anyagból készíteni a gyűrűt, kizárólag vagy fémből, vagy drágakőből készülhetett.


A legrégibb gyűrűket, elsősorban arany pecsétgyűrűket, egyiptomi sírokban találták. A görögöknél a gyűrűt ékszerként viselték. Az ókori Rómában a hivatalnokoknak volt gyűrűje, mely társadalmi rangjukat jelezte. Rómából terjedt el a leendő házasságra utaló, a vasból készült eljegyzési gyűrű viselete. Az ókor vége felé már a rabszolgák is hordhattak gyűrűt.

A régi időkben, amikor a feleség még vagyontárgy volt, jegygyűrűje azt jelezte, hogy a vőlegénye megvásárolta. A jegygyűrű egyébként a hűséget, a szerelmet, az együvé tartozást szimbolizálja, ezért tilos másnak a jegygyűrűjét lehúzni, illetve felhúzni, mert aki így tesz, tönkremegy a házassága. Aki nem hordja rendszeresen karikagyűrűjét, a házasságába beköltözik a békétlenség, a viszály, a meg nem értés.

A középkor főpapjai kesztyűjük fölött, szimbólumként hordták óriási, értékes gyűrűiket. A katolikus egyház vezetői ma is viselnek gyűrűt, a püspökök felszentelésük alkalmával kapnak gyűrűt, az érsekeknek pedig a pápa adja. Különösen nevezetes a pápa pecsétgyűrűje, a halászó Szent Pétert ábrázoló halászgyűrű, amivel a pápai iratokat hitelesítik. A pápa elé járuló hívők ezt a halászgyűrűt csókolják meg. A pápa elhunyta után a pápai gyűrűt kettévágják, vagy összetörik. A szerzetesnők gyűrűje a Krisztussal való lelki eljegyzésükre utal.

Valaha a gyűrűk nyithatók voltak, bennük titkos szerkezettel, orvossággal, méreggel, amelyet olykor öngyilkossághoz, másszor gyilkossághoz használtak. A méreggyűrűkön kívül ismertek voltak az emlékgyűrűk, a talizmán gyűrűk és az amulettként viselt mágikus gyűrűk, melyek megvédték viselőjüket a gonosz hatásoktól.

A gyűrűs ujj elnevezése viszonylag új keletű, előzőleg kizárólag a hüvelykujjon viselték a gyűrűt, a középső ujjon nem. Régen a gyűrűket nem húzták fel az ujjak tövéig, hanem csak a középső íz feletti részig. A jegygyűrűt eredetileg a bal kéz kisujjára húzták, mert azt gondolták, hogy a kisartéria ebből az ujjból fut a szívbe. Később ezt a görögök a balkéz harmadik ujjára módosították, azóta a házasok ezen az ujjukon viselik frigyük jelképét.

Török hiedelem szerint, hogy ha a rab egy halott személy gyűrűjét viseli, hamarosan szabadlábra fog kerülni. Nálunk, Zalában szerelemjóslásra használták a gyűrűt: a lányok a karácsonyi éjféli misén a szenteltvíztartóba lógatták, ezután csak meg kellett számolniuk, hogy hány férfi nyúlt a szenteltvízbe, és máris megtudhatták kérőik számát.