Haláljóslás

E jóslási praktika valamilyen meghatározott időponthoz, elsősorban naptári-, év végi ünnepekhez kötődik, és a közeljövő vagy a következő esztendő fontosabb eseményeire vár választ, többek között az esetlegesen bekövetkező halálesetekre is.


Halálesetre utalhat például a karácsonyi tűz köré ülők árnyéka, a haláljósok szerint egy éven belül eltávozik közülük az, amelyikük árnyékának nem látszik a feje. A szentestén kukorékoló kakas, azt jelzi, hogy valaki meghal a házban. A karácsonyi szentmise előtt, a tűzhelyre annyi izzó parazsat tesznek, ahány tagú a család. Miután visszajöttek, mindenki megnézi, hogy mi lett a parazsával: akinek elhamvadt, hamarosan megbetegszik, akinek pedig a parazsából hamu lett, meghal a következő évben. Egy másik jóslási eljárás, hogy karácsonykor az apa kettévág egy almát, az alma egyik felét az egyik, a másik felét a másik gyereknek adja. Amelyik gyerek almájának a magját kettévágta, az egy éven belül meghal. Ugyanez érvényes arra is, akinek a karácsonyi diótörés során férges dió jut.

Szintén karácsonyeste és szilveszter estéjén dívott az a jóslás, melynek során annyi fapálcikát vagy tűzifahasábot támasztottak a falhoz vagy a tűzhelyhez, ahány tagja volt a családnak. Akié reggelre eldőlt, a hit szerint még abban az évben meghalt. Ugyanekkor minden családtag részére vízzel telt dióhéjat tettek a kemencére, és amelyikükéből reggelre a víz kiapadt, hamarosan eltávozott az élők sorából.

Szilveszterkor elterjedt szokás volt a ház háromszori körbejárása, ezután az ablakon benézve meglátták, hogy ki fog a jövő évben meghalni. Haláljósló tollas pogácsát Luca napján, szilveszterkor és Pál napján sütöttek. Úgy tartják, ha újév napján temetnek, abban az évben sok halott lesz a faluban, de azt is mondják, hogy az újévi halott után hamarosan jön egy második halott. Aki karácsony szent estéjén hal meg, szerencsésnek tekintik, mert bűnbocsánatot nyer.

A gyerekek, az eladósorban lévő lányok és suhanc legények akácfa leveleinek lecsipegetésével, a következő mondóka segítségével jósoltak maguknak életet vagy halált a jövendő esztendőre: „Élek, halok, vízbe fúlok, ha meghalok, feltámadok.” Az utolsó levél letépésekor elhangzó szó jelezte, hogy mi fog történni.

A walesiek annak megjóslására, hogy a beteg életben marad-e vagy meghal, egy marék csalánt tesznek a párnája alá. Ha a csalán zöld marad, a beteg felépül, ha színe megváltozik, halálra kell számítani. Ha az utolsó kenet feladása után a beteg élelmet kér, biztosan meg fog halni, ha viszont vizet vagy valamilyen üdítőt kíván, felépülése várható.

A hiedelem szerint a cédrusfát átültető ember akkor fog meghalni, amikor a fa alsó ágai olyan hosszúak lesznek, mint a koporsója.

Thai babona szerint nem szabad egy másik emberrel, ugyanabban a lavórban, vagy mosdóban egyidejűleg kezet mosni, mert egyszerre fognak meghalni. Az indonézeknél, ha egy lámpa kialszik a szobában, melyben a temetésre váró halottat tartják, az annak a jele, hogy valaki ismét meghal a családból.