Halott

A halottat az összes kultúrában tisztelet és félelem övezi, ezért a halál beálltát követő cselekmények mindegyikének hagyományos rendje alakult ki. Ez jellemzően a halottal kapcsolatos teendőket határozta meg, illetőleg a hozzátartozók viselkedésére és a halottas házra vonatkozó előírásokból és tilalmakból állt.


Mindezeket a halálhoz fűződő hiedelmek, elképzelések határozták meg. Általános vélekedés volt, hogy rendes körülmények között a halál fokozatosan következik be, a holttest egy ideig az élők sajátságaival rendelkezik. Sokan hittek abban is, hogy a halott lelke egy darabig a testben, vagy a test közelében tartózkodik, majd a túlvilágra távozik. Ezért a halált meg kell könnyíteni, a halottat el kell látni a számára szükséges dolgokkal, azonban a visszajárását meg kell akadályozni. Ugyancsak sokfelé elterjedt hiedelem, hogy a halott minden tartozéka tisztátalan. Egyes népeknél a halottal szemben táplált félelem annyira erős, hogy az élők az elhunytakat inkább ellenségnek, mint barátnak tekintik. A maorik szerint az élő rokonokkal szemben a halottak rosszindulatúak. Az ausztrál bennszülöttek is hasonlóan gondolják, szerintük minél közelebbi rokona valaki az elhaltnak, annál félelmetesebb szellem lesz belőle. Az eszkimók úgy tartják, hogy a halottak csak nagy sokára nyugszanak meg, addig szellemeik rengeteg kellemetlenséget, bajt okoznak, betegséget terjesztenek, halált hoznak az élőkre. Erdélyben, ha egy macska átugrik a halott felett, a holttest vámpírrá változik.

Az emberek közül sokan félnek a halott szellemének visszatértétől. Számos elképzelés él arról, hogyan válnak a holtak gonosz vámpírrá, bosszúvágyó szellemmé, miként leselkednek az élőkre, milyen gyilkos szándékból ragadják meg, és viszik magukkal az élőket a holtak birodalmába. Egyes afrikai törzseknél az a hiedelem járja, hogy a holttest körül gyújtott tűz távol tartja a szellemeket, a Dél-Afrikában élő zuluk, halottjuk minden tárgyát elégetik, hogy a szelleme ne ólálkodjon a környéken. Az irokéz indiánok a szellemnek ajándékokat adnak. A navahók megfüstölik a testüket, hogy ne kövessék őket a szellemek.

Walesben a halott gyermekek szellemként azokat látogatják meg, akik a legjobban szerették őket. A walesiek szerint a halott mindig a halálát követő kilencedik napon tér vissza szellemként, azonban kevesen képesek érzékelni őt. Arról a halottról, aki halála előtt pénzt vagy kincset rejtett el, feltételezik, hogy szellemként állandóan azt fogja keresni, vagyis nem lel nyugalmat a túlvilágon.  Régen Wales sok fejnélküli szelleméről volt nevezetes, ugyanis azok a bűnösök, akiknek vétsége felderítetlen maradt, arra ítéltettek, hogy fejnélküli szellemként kóboroljanak.

Egész sor szertartás alakult ki, melyekkel megpróbálják elűzni őket. Az egyik legismertebb trükk a halott szellem félrevezetésére, elriasztására, ha az élők átöltözködnek, vagy megváltoztatják nevüket. Szinte egész Ázsia területén, Dél-Amerika és Afrika több részén tabunak minősül az elhalt nevének említése. Az afrikai maszájoknál az elhalt nevét közvetlenül halála után megváltoztatják, az új néven már bátran emlegetik a halottat. Egyes dél-amerikai törzseknél az elhunyt nevének kiejtése a gyászoló rokonok számára súlyos sértést jelent. Ezt a babonás tilalmat igen szigorúan veszik. Másutt azért változtatják meg az elhalt nevét, mert úgy gondolják, hogy a gonosz szellem nem ismeri az új nevet, és nem tud ártani. Van, ahol a haláleset után a rokonok változtatják meg nevüket.

A halottak szellemei kísértése ellen többféleképpen védekeznek. Ahol halott van, kinyitják az ablakokat, ajtókat, hogy lelke gyorsan eltávozhasson. Sok helyen a tükröt is letakarják, mert nehezebben távozik a lélek, ha az elhunyt meglátja magát benne. A koporsóban lévő halottat a házból az udvarra, az udvarról az utcára lábbal előre viszik ki, hogy ezzel megakadályozzák szellemének visszatértét. A halott kivitelekor keltett zaj, köcsög, agyagedény összetörése is ugyancsak ezt szolgálta. Ha a halott ruháján csomók vannak, ez lehetővé teszi a szellemnek, hogy továbbálljon. A halott szemét temetés előtt lezárják, hogy szelleme ne kóboroljon el. Miután a halott gyermeket elvitték a házból, a küszöböt azonnal le kell mosni, ez meggátolja a szellem visszatértét. Ha a halottat útkereszteződésben temetik el, a szelleme nem tud távozni, mert ezt a helyet börtönnek tekinti. Ha sírra vaskeresztet tesznek, ez a sírban tartja a szellemet. Ha a halottat ellátják olyan dolgokkal, amelyeket életében kedvelt, akkor a szellem jól fogja érezni magát a sírban.

A halottakkal való testi érintkezés a világ minden táján tabunak tekintik. A maoriknál, aki hozzányúl a holttesthez, vagy véletlenül megérinti azt, beszennyeződik, tisztátlanná válik, ezután tilos vele másoknak érintkezniük. Nem foghat meg táplálékot, az ételt részére a földre rakják, evés közben a kezét a háta mögé kell szorítania. Csak néha engedélyezik, hogy más etesse meg, ezzel viszont az etető is részben tisztátlanná válik. Amennyiben letelik az elzárkózás ideje, az előzőleg a közösségből kirekesztett ember minden használati tárgyát, eszközét, edényét, ruháját, melyekkel előzőleg érintkezett, el kell égetni, meg kell semmisíteni.

A halottakkal kapcsolatos szokások nagyon hasonlatosak Polinéziában, Melanéziában és Afrika több országában. Tongában, aki megérinti a halott főnök testét, tíz hónapig tisztátalanná válik, ha főnök érinti meg a halott főnököt, akkor ez a tabu szabály rangtól függően, háromtól-hat hónapig változik. Feltételezéseik szerint, aki a halottal kapcsolatos szabályokat megszegi, megbetegszik, vagy meghal.

Indiában nem szabad ételt főzni abban a házban, ahol meghalt valaki. Ebben az időszakban a család összes tagja tisztátlannak számít, és nem léphetnek be a konyhába. Kolumbiában a gyászoló házát nem szabad megközelítenie a vadásznak, még a gyászoló árnyéka sem eshet rá, mert a vadászra nagy szerencsétlenséget hoz. A gyászolók tüskés bokorban alszanak, vagy tüskés ágakkal teszik körbe ágyukat, hogy maguktól távol tartsák a halott szellemét. Új Guineában, ha az egyedül maradt férfihoz valaki közelít, megbújik a magas fűben, vagy bokrok árnyékában.

Egyiptomban a múmiákat édes fűszerekkel csomagolták be, hogy a halott lelke jó illatú legyen a másvilág őrei számára, és engedjék a léleknek, hogy új életben öltsön testet. Egyes orosz pinszki zsidók feltételezik, hogy a halott mindent hall és észlel, amit körülötte mondanak és tesznek, mígnem az utolsó földdarabot a koporsójára nem dobták. Vietnami hagyomány szerint 49 napra van a léleknek szüksége, hogy elhagyja a földi világot. A hetedik vasárnap után egy ünnepség keretében emlékeznek meg arról, hogy a halott lelke megérkezett a másvilágba. Spanyolországban, hogy a szellem békén maradjon, halottvirrasztás során imádkoznak, és hétszer körbetáncolják a holttestet. A szlovákiai Vápenik falu rutén lakói úgy vélik, ha az ember megérinti a halott lábujját, nem kell tartania attól, hogy üldözni fogja a halott szelleme, és attól sem, hogy felőle álmodik. Indiában egy bazsalikom ágat tesznek a holttest mellé, hogy lelkének békés utazása legyen. Sri Lankán az arccal nyugat felé fektetett holttestet szigorúan őrzik, nehogy a gonosz szellemek hatalmukba kerítsék.

A zsidók a halottat, amint eltávozott a lelke, arccal kelet felé, a szoba csupasz padlózatára fektetik, hogy azonnal kapcsolatba kerülhessen a földdel. A halott lelki üdvéért imádkoznak, amíg el nem viszik. Az eltávozott minden testrészét tisztára mossák, majd felöltöztetik hófehér ruhába, amelyről előzőleg levágnak minden díszítést. Végül imakendőbe csavarják, a sarkain lógó rojtokat pedig kilógatják a koporsóból. A halott összekulcsolt kezébe favillát vagy botot adnak, hogyha eljön a Messiás, rögtön útra kelhessen. Szemeit apró cserépdarabokkal vagy kavicsokkal fedik be, hogy megvédjék a ráhulló földdaraboktól, feje alá a Szentföld földjével megtöltött kis zacskót helyeznek. A szefárd zsidók a meghalt cipőit az erdőben minden irányban szétdobálják, ugyanis a halott cipőit nem szabad másnak viselnie. Az elhunytat nem szabad túl sokáig siratni, mert könnyen újabb haláleset történhet. A sírást a harmadik, a gyászt a hetedik napon kell befejezni, míg a kegyszereket a harmincadik napon kell eltenni.

A lengyelek a holttestet finom ruhákba, elegánsan felöltöztetik, hogy ne kelljen szégyenkeznie a halottak világában. A néphiedelem szerint a kopottas ruhába öltöztetett halottból könnyen vámpír lehet. A szomszédok meglátogatják a halottat, ezután a halottvirrasztásra majd a temetésre kerül sor.

A walesiek szerint az újhold idején meghaló ember, magával viszi a család minden szerencséjét. A halott lepedőjét azonnal ki kell mosni, hogy békéje legyen a sírban. Nem nyugodhat a halott, ha a hozzátartozói lealkudták a temetkezési vállalkozó díját. A louisianai cajunok a gyászév alatt nem néznek televíziót.

Az álomfejtők szerint, ha az álomban látott halott mond valamit, jól oda kell figyelni, mert ez nagyon fontos lehet az álmodó számára. Halott személlyel álmodni, egy figyelmeztető álom, azt jelzi, hogy a jelenlegi körülmények nem sok jóval kecsegtetnek, ezért nem szabad semmiféle egyezségbe belemenni, és semmilyen szerződést aláírni.