Hamvazószerda

A keresztény hívők számára a hamvazószerda már szigorú böjti nap, a húshagyó kedd másnapja, egyúttal a farsang utáni és a húsvét előtti nagyböjt kezdete.


Rómában az őskeresztények között kialakult egy szokás, hogy a nagyböjt első napján a nyilvánosan bűnbánatot valló vezeklők hamut hintettek fejükre. A 8-10. századtól a nagyböjti bűnbánatot felváltotta az a szokás, hogy a hívők homlokát megjelölték hamuval. A 12. századtól vált egyházi szertartássá a hamvazkodás, innen datálódik a hamuszentelés is.

Hamvazkodásra az előző év virágvasárnapján megszentelt és elégetett barka hamuját használják. Mise előtt ezt a hamut megszenteli a pap, majd az elébe járuló hívek homlokára kereszt alakú jelet rajzol, vagy a fejükre hinti a hamut, e szavak kíséretében: „Ember emlékezz, hogy porból lettél, és porrá leszel.”

A hívők azt mondták, aki hamvazkodik, nem fog fájni a feje. A Mátrában a hamvazószerdai hamuval tisztították meg a főzőedényeket, hogy a nagyböjtre még véletlenül se maradjanak zsírosak. Régen ez a nap, dologtiltó nap volt, melyet az emberek nemcsak hamvazószerdának vagy böjtfőnek hívtak, hanem sonkahagyó-, száraz-, fogöblítő-, aszalószerdáként is említettek. Ugyanis „elaszalódnak” azok az asszonyok, akiket ezen a napon dolgoztatnak és azok az állatok is, akiket munkára fognak.

Aki kíváncsi volt arra, hogy meddig fog élni, annak hamvazószerdán háromszor kellett megkerülnie a temetőt, ezalatt a szelleme megsúgta neki a várható élettartamát. A hamvazószerdai napra vonatkozó időjárási jövendölés, a negyvenes napos előrejelzések közé sorolható, vagyis ennek a napnak az időjárása előre meghatározza a rákövetkező negyven nap időjárását.