Ház

Az ősember barlangjai még menedékhelyként, rejtekhelyként szolgáltak, a veszélytől óvtak, a későbbi korok embere által kialakított, felépített házak már elsősorban élettérként, lakóhelyként használatosak. A ház szimbolizálja az életet és a halált, a termékenységet, a fogantatást, születést, szomorúságot, kínlódást, színhelye az indulatoknak, szenvedélyeknek, vágyakozásnak, szeretkezéseknek. A házat - mivel oltalmazza, védi a bennlakókat - nőies karakterűnek gondolják, olyannak, mint egy gondoskodó anyát.


A ház, hasonlóan a sátrakhoz, templomokhoz, várakhoz vagy akár egy település centrumához, a világ közepének számít. A legmagasabb része, a kémény a felső, a legalsó része, a pince az alsó világot reprezentálja, a középső, lakható rész pedig a Földet jelképezi. A ház egyes részeit az ember testrészeihez, szerveihez hasonlítják, ezt fejezik ki a ház ablakszemei, a ház lábazata, homlokzata és a szemöldökfa. Szimbolikus értelemben a ház pincéje a tudatlanság tere, a lakórész maga a tudat, a padlás meg a fensőbb én szimbóluma.

A sziú indiánok és az afrikaiak háza általában kerek, de kör alakúak a mongol jurták is, s a régi kunyhók úgyszintén. A buddhisták és a taoisták házai ember formájúak, a kínai házak többnyire négyszögletesek.

A kínaiak házukat, a világmindenségnek tartják, gyakorta nevezik otthonukat a Naptár és a Fény házának. Úgy vélik, a háznak mindig tisztának, rendezettnek kell lennie, mert csak így élhetnek benne nyugodtan, boldogan. Ellenkező esetben, vagyis ha az otthont a rendetlenség, a káosz uralja, ez elvonja a háziak figyelmét és energiáit az értelmes dolgoktól, a kiegyensúlyozott közérzettől.

Az indonézek, amikor új lakásba költöznek, a régi ház kertjéből egy kis földet visznek, és szétszórják az új ház közelében, hogy az addig elért harmonikus életük tartós legyen. Indonéziában, ha a háziak valamelyikének rossz érzése támad útra kelés előtt, inkább a házában marad, mert míg távol van, valami katasztrófa történhet.

A lengyelek szerint az új házba csak telihold napján, vagy más szerencsés napon lehet beköltözni, s mielőtt bárki belépne, egy a család által kedvelt állatot engednek előre, ezután sót, seprűt, imakönyvet és feszületet visznek be. A padlóra gabonaszemeket szórnak. Csak ezután bútorozzák be a lakást, és a bejárati ajtókra felfestik a napkeleti bölcsek neveinek kezdőbetűit.

Az írek szerint szombaton nem szerencsés új házba költözni. A koreaiak pedig úgy vélik, aki suttog éjszaka, annak kígyó költözik a házába. Az indiai panzsábiak néphite szerint nem ajánlatos kapát a házba vinni, ha mégis megtörténne, akkor hátrálva kell kivinni onnan, hogy ne érje balszerencse az illetőt.