Hiúzkő

Ez a mágikus drágakő, állítólag a hiúz megkövesedett vizelete. Plinius szerint a hiúz nemi szervéből kicsöpögve merevedik kővé a földön. Mivel egyrészt a hiúz tisztában van értékes kövével, másrészt pedig gyűlöli az embert, hogy az ne találhassa meg, elrejti a homokba vizeletét.


A kő színe a vizelet színétől függően sárga, de többnyire sötét sárga. Ha ezt követ az ember megmossa vízben, akkor segítséget várhat tőle sárgasága meggyógyításában. A judaista mitológia első főpapja, a papok ősapja, a 123 évet megélt Áron hiúzkövet viselt a templomban, a keresztény hagyomány János apostola viszont, amikor látomásában drágaköveket látott, közöttük nem lelte fel a hiúzkövet.

A hiúzkő a kevésbé babonás elképzelés szerint, nem más, mint vulkáni eredetű üveg, az obszidián. Régebben olcsóbb ékszerekbe tettek hiúzkövet, noha féldrágakőként is használják. Az indiánok fegyvereket, nyílhegyeket, szerszámokat, díszeket készítettek belőle, az ógörögök tükörként használták.