Az íbisz az ókori egyiptomiak szakrális madara, a kócsaghoz hasonlóan, a hajnalt, a reggelt ábrázolja, mivel a vízben állva elsőként köszönti a Napot.

Az időjárásjóslás - különösen a hosszabb időtávra szóló - főleg a téli időszakban elterjedt, és elsősorban nevezetes napokhoz, naptári ünnepekhez kötődik, mint például a hagymakalendárium, de az is gyakori, amikor egy-egy konkrét nap vagy időszak időjárásából következtetnek más napok vagy időszakok időjárására.

Az igazgyöngy, hasonlóan Vénuszhoz, a kagyló "szülötte". Elsősorban a női princípiumot jeleníti meg, de szimbolizálja a Holdat, a tisztaságot, az ártatlanságot, a könnyeket. Talizmánként, gyógyszerként és ajzószerként is sokan használják. Keleten csodaszernek tartják, a sárkányokat gyakorta ábrázolják gyönggyel a nyakukban.

A legősibb lőfegyver, használata az őskorig nyúlik vissza. Íjjal harcoltak az egyiptomi fáraók korától a középkor végéig, a görögök és a rómaiak azonban nem nagyon vették hasznát.

Az ikreket rejtély és titokzatosság lengi körül. Általában az iker-fivérek közül az egyik jó és hasznos, a másik haszontalan, rossz. A legtöbb ikerfivér a születésétől kezdve versenyez egymással. Vannak azonban szerető iker-fivérek, mint például az Észak-Amerikai zunyi indiánok képzetében élő ikrek. A különnemű ikrek - fivér és nővér - gyakorta élnek vérfertőző kapcsolatban, sőt házasságra is lépnek. Ilyenek az egyiptomi Ízisz és Ozirisz, vagy az indiai Jama és Jami.

Az ima felsőbbrendű, természetfölötti lényekhez (Isten, Krisztus, szentek) intézett fohász, vagy ezek magasztalása. Ezért jellemző imáinkban az „Atyám, Uram, Királyom” elnevezések használata Isten megszólítására. Az ösztönös, őszinte imák mellett már az ókori civilizációkban kialakultak a kötött formulájú, állandó szövegű imák is.

Az egyszerű emberek - a tüsszentéshez és ásításhoz hasonlóan - az ivásnál is azt hiszik, hogy ha kinyitják a szájukat, a szájnyílásukon át képes testükbe behatolni a gonosz szellem.