Ima

Az ima felsőbbrendű, természetfölötti lényekhez (Isten, Krisztus, szentek) intézett fohász, vagy ezek magasztalása. Ezért jellemző imáinkban az „Atyám, Uram, Királyom” elnevezések használata Isten megszólítására. Az ösztönös, őszinte imák mellett már az ókori civilizációkban kialakultak a kötött formulájú, állandó szövegű imák is.


Az imák a magasztaláson túl, hálaadást, könyörgést, kérelmet is közölnek. A vallásos emberek hite szerint az imában elhangzó kérések teljesülnek. A bűnök megvallásakor, a fogadalom tétel után pedig a hívő emberek feloldozást kapnak. Az imádkozástól várnak a hívők dicséretet, köszönetet, remélnek földi javakat, megszabadulást a betegségektől, veszélyektől. Az imakönyvből némán olvasott vagy a közösen recitált, hangos imádkozásokon túl ismertek a szótlan imádkozások, amelyeket spirituális imádságnak hívnak, de nevezik a szív imájának vagy szent csöndnek is.

A vallások közül a zsidó, a keresztény, az iszlám és a zoroasztrizmus mindenkinek napi imákat javasol, az istentiszteleteken kívül. A zsidó férfiaknak naponta kétszer el kell imádkozniuk a Jahve szeretetére vonatkozó parancsolatot, a Semát, és a 18 kérés imáját, az amidát, melyet tefillának is neveznek. A keresztényeknél a közös imádkozásként ismert ima, az Úr imája, vagy a Miatyánk. Mindkettőben isten országának eljövetele a fő motívum. A muszlimoknál naponta ötször, hajnalban, délben, délután, közvetlen napnyugta után és kb. két órával később imádkoznak. Ima előtt rituálisan megmosakodnak. Az imádkozást meghatározott testhelyzetekben végzik el, például leborulnak, meghajolnak, térdepelnek, kezüket kinyújtják, felemelik stb. Hasonlóan imádkoznak a Zoroaszter követői is.

A tibeti és a mongol buddhisták imamalmot használnak. A kézi imamalom, vagy a nagyméretű imahengerek forgatásával a szent szótagot vagy verset, az ’Om mani padme hum’ szöveget recitálják. Az imamalom forgatása vallásos érdemeket szerző cselekedetnek számít, melynek révén azok a hívő laikusok is szerezhetnek újabb és újabb érdemeket, akik nem tudják olvasni a szent szövegeket. De léteznek olyan imamalmok is, amelyeket a házak tetején forgat a szél, a vízpartokon pedig a víz. A hívő buddhisták azt gondolják, hogy az imamalom forgatásával a benne elhelyezett papírtekercsen található szent szöveg mágikusan érvényesül, segíti forgatójának lelki gyarapodását.

A muszlim törökök néphitében a délutáni ima után nem szabad kézimunkázni, nem szabad kitenni száradni a csecsemő pelenkáját, nem szabad pókot fogni, és sehová sem szabad kiszórni a hamut, mert mindez szerencsétlenséget hoz a házra.