Ivás

Az egyszerű emberek - a tüsszentéshez és ásításhoz hasonlóan - az ivásnál is azt hiszik, hogy ha kinyitják a szájukat, a szájnyílásukon át képes testükbe behatolni a gonosz szellem.


A cseheknél régente ezért fújtak bele háromszor a vizespohárba, mielőtt éjszaka ittak volna belőle. Általában nem tartották szerencsésnek, ha az italt egy ismeretlen kínálta, vagy ha ugyanabból a pohárból, serlegből előzőleg más is ivott, mert ez az életerő elvesztését, vagy valamilyen betegség veszélyét jelentette. Ezzel szemben az esküvői ceremónián és a lakodalomban azért kellett és kell egy pohárból innia az új párnak, hogy kapcsolatuk mindvégig szoros legyen. A németeknél pedig szilveszterkor ivott az egész család egy pohárból, majd a poharat kidobva a szabadba, abban reménykedtek, hogy az új évben védve lesz a ház és a háznépe minden bajtól, veszélytől.

Az asztalbontás után a pohárban nem maradhatott ital, a tányéron ételmaradék, mert eleink hiedelme szerint ez szegénységre utalt, ugyanis mindkettő pocsékolásnak minősült. Egy olasz pincérhiedelem pedig úgy tartja, hogy balszerencsét jelent eltávolítani az itallapot akkor, amikor még a vendég iszik.

A Tanzániához tartozó, szegfűtermeléséről híres Pemba-sziget lakói úgy tartják, hogy ha az ember este vizet iszik, és a vizes edényt éjszakára lefedetlenül hagyja, a lelke elmerül benne, és azon nyomban meg fog halni, ha valaki - mielőtt még felébredne - véletlenül lefedi az edényt. Egy másik pembai babona szerint, aki mosdókagylóból iszik, hazudozóvá válik, és a bajok elkerülése végett óva intenek mindenkit attól, hogy olyan merőkanálból igyon vizet, amelyet előtte nem mostak tisztára, és nem töröltek szárazra.