A jáde néven ismert két drágakő - a zsádit és a nefritkő - közül a zsádit az értékesebb. A két, egyaránt fényes, zöld felületű drágakő közös elnevezése a jáde. A jáde az őszinteség, a szilárdság, a halhatatlanság, a hatalom jelképe.

Közép- és Dél-Amerika népei a rendkívül ügyesen vadászó jaguárt az állatok urának, a szellemek vagy a macskák atyjának tartják. A mexikói aztékok hiedelme szerint a világot jaguárok irányítják. A maják és az aztékok szemében a jaguárok jelenítették meg a királyságot.

A jáspis a kvarc egyik átlátszatlan fajtája, színe változatos, lehet piros, sárga vagy barna, gyakran téglavörös-barnásvörös, ritkábban zöld. Ezt az áttetszően csillogó, különböző színekben játszó drágakövet évezredek óta ékszerek készítéséhez használják.

Az olykor 40-50 méter magasra is megnövő jegenyefenyő, egyenes tartásáról nyerte el a büszkeség, méltóság, magasztos kitartás, türelem kitüntető jelzőket. Mivel fája hajlékony és teherbíró, vele jelképezik a hosszú életet is.

A sarkvidék hatalmas ragadozója a fehér jegesmedve. Azt mondják, hogy az eszkimók ettől a bölcs és agyafúrt állattól tanultak meg fókákra, halakra vadászni.

A Himalája lejtőin élő, nagy testű, nagy erejű havasi, vagy hegyi embert a tibetiek jetinek hívják. Bár kevesen állították, hogy látták, de gyakorta hivatkoznak titokzatos lábnyomokra, amit a jetinek tulajdonítanak. Akik látták, azt mondják, hogy az emberi és az állati világ közötti lény, inkább majomra, mint emberre emlékeztet.

A jóni a női nemi szerv, a vagina szanszkrit neve, tágabb vallásos, spirituális értelemben azonban kreativitást is jelent, és emellett Siva isten társának, Saktinak a jelképe. Az ugyancsak szanszkrit lingam vagy linga szó a hímvesszőt jelöli, és a hindu Siva isten imádatának a szimbóluma. E szimbólum imádság tárgyaként történő használata évezredekre nyúlik vissza, a tudósok a lingam kultusz eredetét a korai Indus völgyi civilizációval kapcsolják össze.

Az ókorban élők hittek abban, hogy az istenek irányítják életüket, akik bizonyos jelek útján tudatják velük, hogy különböző döntési helyzetekben mit csináljanak, hogyan cselekedjenek, vagy mit ne tegyenek. Az idők során egész sor babonás eljárás jött létre a jövőbeli események megsejtése, kitudakolása, felismerése, előrelátása, megfejtése és értékelése végett. Figyelmeztető előjelek, sugallatok révén, spekulációk alapján alakult ki számos jóslási praktika.

Az ókori etruszkoknál és a majáknál papok töltötték be a jósok szerepét, akiket nem az egyén sorsa érdekelt, sokkal inkább foglalkoztatta őket a nép jövője. A jósok képességük, felkészültségük alapján sokfélék voltak, a spektrum a varázsszerekkel házaló kuruzslótól egészen a próféciákat mondó szent emberig terjedt. Jóslással foglalkozott például az i.e. az 1. században élt, híres római szónok és politikus, Ciceró is.

A jövendőbeli férj, szerelmi partner kilétének megtudakolására az évezredek során számtalan jósló praktika alakult ki. Ezek az ún. szerelemjóslások elsősorban bizonyos nevezetes napokon és többnyire este vagy éjszaka voltak hatásosak.