Jóslás

Az ókorban élők hittek abban, hogy az istenek irányítják életüket, akik bizonyos jelek útján tudatják velük, hogy különböző döntési helyzetekben mit csináljanak, hogyan cselekedjenek, vagy mit ne tegyenek. Az idők során egész sor babonás eljárás jött létre a jövőbeli események megsejtése, kitudakolása, felismerése, előrelátása, megfejtése és értékelése végett. Figyelmeztető előjelek, sugallatok révén, spekulációk alapján alakult ki számos jóslási praktika.


A régi népek gyakran jósoltak a madarak röptéből, hangjából, a rómaiak a szent csirkék evéséből, a kígyók és más állatok viselkedéséből, de  etruszk hatásra  megvizsgálták az állatok belső részeit is. Szorult helyzetben az emberek legszívesebben a Szibülla jósnők jövendölési könyveiket tanulmányozták, hogy a találomra felütött jósmondatok nyújtsanak számukra útbaigazítást.

A monda szerint a sejtelmes, kétértelmű jóslatokat tartalmazó Szibülla-könyveket a küméi Szibülla Róma utolsó királyának ajánlotta fel. A kért összeget azonban a zsarnok Tarquinius Superbus (i.e. 534-509) sokallta, ezért a Szibülla a kilencből hármat elégetett. A király azonban továbbra is magasnak tartotta az árat, mire a jósnő újabb három könyvet égetett el. Végül Superbus megtört, és a megmaradt három könyvért megadta az eredetileg kért összeget. A Szibülla-könyveket jól elzárva, nagy becsben tartották, csak a Senatus utasítására tekinthették meg tartalmát, és kizárólag csak azt nézték meg, mit kell tenniük sorscsapások, háború, dögvész, földrengés vagy a vészjósló előjelek esetén, hogy az isteneket kiengeszteljék. A Szibülla könyvek próféciái közül az egyik jóslat (Priamosz lányának, Kasszandrának a jóslata) előre jelezte, hogy a spártai Helené okozza majd Trója vesztét, de megjövendölték a Vezúv kitörését, megjósolták, hol lesz az a csata, amely véget vet Görögország függetlenségének, és figyelmeztették Aineiaszt, a Trójából menekülő mitikus hőst a rá váró bajokra, javasolták, hogy szálljon alá a holtak birodalmába, és találkozzék halott apjával.

A középkorban a Szibülla-könyvekhez hasonló szerephez jutott a Biblia, melyben ugyancsak számos isteni ihletettségből származó jövendőmondás, prófécia található.

A jóslás gyakorlatával foglalkozó legkorábbi írás, Cicero A jóslásról (De divinatione) című műve, kb. i.e. 44-ben íródott. Cicero kétféle jóslási módszert tárgyal: a rávezető (induktív) és a megsejtő (intuitív) jóslást. Később kialakult az értelmező jóslások csoportja is.

A rávezető jóslás külső tényekből és jelenségekből von le bizonyos következtetéseket. Az egyik legősibb jóslás a csillagjóslás, az asztrológia, az égitestek állásából és mozgásából következtet a földiek jövőjére. A kínaiak és az indiaiak házasság előtt felkeresik az asztrológust, aki a mennyasszony és a vőlegény születési éve, hónapja, napja és órája alapján megjósolja leendő frigyüket. Az asztrológiához hasonlóan az induktív jóslás körébe sorolhatók még a madarak röptéből, viselkedéséből és hangjából való jövendölés, a madárjóslás, a szelek, felhők formája, villámok stb. alapján történő időjóslás, és az Eurázsiában elterjedt lapockacsontjóslás is.

Az egyéni jellemvonások megállapítására szolgáló jövendölés a fiziognómia, az arcvonások elemzése; a frenológia, a koponya külső formájának analizálása, valamint a tenyérjóslás, a tenyér vonalainak értékelése.

Az értelmező jóslást, jól kidolgozott eljárás alapján, képzett és tehetséges jósok művelik. Ezek a jóslások a manipulált véletlenen alapulnak: például a jós találomra szétszór a földön egy csomó, erre a célra kiválasztott tárgyat, és azok elhelyezkedéséből jövendöl a várható eseményekre. A geomantiában egy síkfelületre szórt porból kialakult geometriai ábrákból, a hidromantiában színültig telt serleg vízén megjelenő képekből jósoltak, a lekanomantiában pedig a borral elkevert olaj mozgását értelmezték a jövődőléshez.

A legnépszerűbb értelmező jövendölés a sorshúzás és a kockavetés, a papíron megjelenő pontok vagy más jelek, kártyalapsorok, például a tarot-kártyák magyarázata, a füstből, tűzből vagy vízből jóslás számos változata, továbbá a kristályjóslás, az üveggömbök, a tealevelek, a kávézacc vagy a szétszórt só vizsgálata.

Többféle jóslási kombináció ismert: a kínaiaknál például évezredek óta a sorshúzás és a számmisztika alapján keresik ki a Ji King (Változások Könyve) megfelelő fejezetét. Az itt talált tanácsokat a kínaiak figyelembe veszik, mielőtt bármilyen fontos dologba belefognának.

Az álomfejtés részben értelmező, részben megsejtő jóslás, hiszen a jós egy másik ember álmát értelmezi. Az álomfejtések mindig nagy jelentőségűek voltak, az álmoskönyvek pedig népszerűek.

A spiritizmus mind mai napig fennmaradt, a legközkedveltebb jóslás azonban változatlanul az asztrológia.