Keresztút

A keresztút - latinul Via Crucis, vagy Fájdalmas út, azaz Via Dolorosa - a keresztényeknek a halálra ítélt Jézus Krisztus utolsó útját jelenti, mely az elítélés helyétől a keresztre feszítés színhelyéig, a Kálvária dombig tart.


A jeruzsálemi várfalon kívül fekvő Kálvária domb jelentése Koponyák-hegye, melynek arameus neve Golgota. Krisztus halála után idővel szokássá vált végső szenvedéseinek tizennégy stációját végigjárni. E keresztúti ájtatosság gyakorlásának színterét kálváriának nevezik. A zarándokok Jeruzsálemben végig is járják az igazi Via Dolorosát (ez a szokás a kereszténység legkorábbi századaiból is ismert), az emberek többsége azonban nem jut el Jeruzsálembe. Ezért a pápák megengedték, hogy másutt is állítsanak fel olyan kereszteket és szobrokat, amelyek Krisztus szenvedéseinek útját felidézik, és ahol a hívők megnyerhetik a keresztúti ájtatosság elvégzéséért járó búcsút.

A magyar néphitben a keresztúthoz, mint mágikus helyhez, számos hiedelem fűződik. A keresztutat elsősorban a boszorkányokkal hozzák kapcsolatba, mivel ott gyülekeznek és gyűléseznek, ott lehet velük találkozni, különösen Szent György napon éjfélkor lehet meglátni őket, és lehet tőlük megtanulni a boszorkányságot. A keresztúton húznak a boszorkányok mogyorópálcával vagy szentelt krétával ördögidéző kört, ahol átkot szórnak, rontást hoznak ellenfeleikre, megbetegítik ellenségeiket. A keresztútnál mérik össze erejüket a táltosok.

A keresztút alkalmas szerelmi jóslásokra is: a kíváncsi lányok, ha karácsony éjjelén, pont éjfélkor, amikor megkondul a harang, kimennek a keresztútra, meglátják sorsukat, ha pedig a földre szorítják fülüket, azt is megtudják, ki lesz a jövendőbelijük.

A népi gyógymódok között, főleg a bőrbetegségek gyógyíthatók a keresztúton, ide dobják vagy ássák el a beteg testrészt letörölt kendőket, ruhákat, rongyokat, hogy aki rálép, megtalálja, hozzányúl, kapja el a beteg bőrbaját. A keresztút alkalmas hely arra, hogy a nehezen meginduló gyereket megtanítsák járni. Itt kiáltják a pusztába hideglelésben szenvedő vagy az epilepsziás beteg nevét, hogy a bajt vigye magával el a szél.