A világ különböző részein a barlangokban talált, vagy ásatások során lelt faragott köveken gyakori motívum a meanderező, kígyózó vonalakkal körbefont lábnyom-rajzolat.

A görög lakások elképzelhetetlenek kaktusz nélkül, legalább egy mindegyikben található, valahol a bejárati ajtó közelében. A tövises kaktusz egy nagy kaspóban, vagy kerti cserépben büszkén vigyázza a házat és az értékeket a gonosszal szemben.

Horatius és Ovidius az óvilág lamantinjait sellőként írták le. Kolumbusz Kristóf az újvilági lamantinról már így írt: "Hispanola partvidékének egyik öblében három szirént láttam, szépségük azonban meg sem közelítette Horatius ódáinak hableányait."

A feltárt ősi leletek tanúsága szerint az emberek már a történelem előtti időkben, mintegy 70 000 évvel ezelőtt képesek voltak világítani, méghozzá úgy, hogy kivájt kőben zsiradékba mártott száraz mohát égettek el. A lámpa őse a mécses volt. A Közel-Keleten és a Földközi tenger vidékén kagylókba helyeztek éghető anyagokat, az ókori Egyiptomban és Kínában tányérszerű lámpásokkal világítottak.

A rendszerint sötét lazúrkék vagy világoskék színű lápiszlazuli az érzékenység, az elhivatottság, a siker, a kiválóság, a szimpátia, barátság és a szeretet szimbolikája.

A hűs szellő keltésére, a test hűtésére, a tűz élesztésére, a rovarok elkergetésére, szertartási célokra, vagy a divatos öltözékek kiegészítőiként, esetleg szobadíszként használt legyezők ősidők óta ismertek.

Az ókorban már meglehetősen jól ismerték a gombákat, de hasonlóan a ma élőkhöz, elég sok gombától - többek között a légyölő galócától is - féltek.

A gyönyörű, szemes szőrméjű leopárd (régies nevén oroszlánpárduc), melynek elnevezése az oroszlán (león) és a párduc (pardosz) jelentésű görög szavak összetételével keletkezett, a bátorság és az erőszak szimbóluma.

A létra, az ég és a föld között tart kapcsolatot, összeköti a mennyországot az alvilággal. Jákob létráján járnak le és föl az angyalok. A buddhista hit utolsó földi Buddhájának, Sákjamuninak Indra isten hoz létrát, hogy a tusita égből lejöhessen a földre. A létra jeleníti meg az istenek rangsorát, és biztosítja isten országába a bejutást.

A világegyetem négy alapeleme közül a levegő, a tűzhöz hasonlóan, könnyű, férfias jegy, ellentétben a nehézkes női jegyekkel, a földdel és a vízzel. A néphit szerint déli tizenkettőtől napnyugtáig uralkodik a levegő, vagyis az éltető lég. A levegő reprezentálja a természetfölöttit, ami sok esetben a démonokra, az ördögökre és az azokat megjelenítő legyekre utal. Feltételezhetően ezért mondják azt, ha elszáll a testből a lélek, hogy "megszállta az ördög".