Lamantin

Horatius és Ovidius az óvilág lamantinjait sellőként írták le. Kolumbusz Kristóf az újvilági lamantinról már így írt: "Hispanola partvidékének egyik öblében három szirént láttam, szépségük azonban meg sem közelítette Horatius ódáinak hableányait."


Feltehetően azért nem, mert a lamantinok, vagyis a tengeri tehenek, valójában nem hableányok, hanem csak a sirenia, vagyis a szirének rendjébe tartozó, a cetekre emlékeztető, méhlepényes, vízi emlősök.

Azt mondják, hogy az Amazonas torkolatában élő édesvízi lamantinok külsőleg mindössze annyiban emlékeztetnek a sellőkre, hogy nincsen hátsó lábuk, csak halfarkuk, de amíg a sellők derékig csodás szépségű lányok, a lamantinok óriási testű vízi lények, a hiedelem szerint, ha valaki rájuk ijeszt, sírva fakadnak, a kicsinyeiket pedig apró kerekded emlőikből táplálják.