Leopárd

A gyönyörű, szemes szőrméjű leopárd (régies nevén oroszlánpárduc), melynek elnevezése az oroszlán (león) és a párduc (pardosz) jelentésű görög szavak összetételével keletkezett, a bátorság és az erőszak szimbóluma.


Egyiptomban a halált és a túlvilági életet testesíti meg. A halott fáraók leopárdbőrt viseltek, amikor a szájának kinyitásával akarták szabaddá tenni Tutanhamon lelke előtt a túlvilágba vezető utat.

Afrikában a szomorúságot, a gonosz szellemeket jelképezi, elterjedt hiedelem náluk, hogy a boszorkányok leopárd képében engedik útjukra a bajt. Nyugat-Afrikában a leopárdot a vihar istenének tartják, sötétebb foltjait a vízzel és az esővel azonosítják, üvöltését mennydörgésnek vélik. A leopárdvadászok úgy képzelik el, hogy a leopárd szívének elfogyasztásával elnyerik az állat vadságát és bátorságát. Az ókori Görögországban a leopárd Dionüszosznak, a bor istenének volt a szent állata. Dionüszosz csodálatos leopárdbőrbe burkolózva, leopárd háton utazott a mitikus keleten.

Az Ószövetségben Antikrisztuson, az apokalipszis fenevadján, a leopárdot értik. A hinduizmusban az agresszivitás jelképe. Siva isten leopárdbőrt visel, amelyet az életére törő, féltékeny bölcsek küldtek neki. Kínában is felbukkan ez a motívum, ahol a leopárd a háborúk szelleme, a bátor vitézeket gyakran hasonlították párduchoz. Sri Lanka lakói szerint a leopárd telihold idején végtelenül rosszindulatú.

Habitabit lupus cum agno et pardus cum hoedo accubit. (‘A farkas a báránnyal lakik, és a párduc a kecskegidával fekszik’.) - olvasható a latin Bibliában a messiási ország békéjéről szóló jövendölés.