Liliom

Amíg a rózsa a virágok királynője, a liliom a királyuk. A liliom - elsősorban a termesztett, fehér liliom - már a középkorban, a tisztaság, az ártatlanság, a jámborság szimbóluma volt. Jelképe Szűz Mária szeplőtlenségének, az angyali üdvözletnek, egyúttal Gábor arkangyal jelvénye is. A sémik Éva könnyeiből eredeztetik a liliomot, melyeket akkor hullatott, amikor kiűzetett a paradicsomból. Az ókori görögök pedig azt hitték, hogy a liliomok, a Héra melléből kicsorduló tejből virultak ki.


Negatív megítélés alapján, a liliom, kapcsolatba hozható a megszégyenítéssel, a halállal és a túlvilággal. Egyes népek hiedelemében az ártatlanul elítéltek sírján liliomok nyílnak. Letört liliommal jelenítik meg a szüzességétől megfosztott lányt. Az arab álomfejtők szerint pedig a liliom a szerencsétlenség hírnöke, mely egy álló évig tart.

A maja indiánoknál a liliomot, a földet a hátán tartó krokodillal ábrázolják. A Mali dogonok mítoszában a bárány megtermékenyíti a Napot, majd az égből a szivárványon alászáll egy tóba, amelynek vízét beborítják a vízililiomok. A suméreknél és az egyiptomiaknál a liliom a termékenység virága. Az alkimisták körében a fehér liliom, a nőiességet jelzi.

A kínaiak számára segít a bajokat, gondokat elfelejteni. A liliomról azt tartják, hogy a démonok, kísértetek félnek tőle, épp ezért az 5. holdhónap 5. napján szokás volt liliomot akasztani az bejárat fölé.

Liliom motívumok sok címerben szerepelnek, például a ciszterci és a premontrei rend, a Szent Orsolya-rend, Kassa városának címerében. A francia királyi címerben látható liliom, a felvirágzást, a hatalmat testesíti meg. A héber hitvilágban az istenben való hit, és Júda törzsének volt jele a liliom. A fehér liliom a húsvét virága. Több szentet ábrázoltak fehér liliommal, olyanokat mint Pádovai Szent Antal, Assisi Szent Ferenc, Árpád-házi Szent Imre.

A szűziességet, ártatlanságot szimbolizáló fehér liliommal szemben, a vörös liliomokkal az erotikus gondolatok és a termékenység azonosíthatók. A termesztett liliomot már az ókori népek ismerték, szépségápolásra használták. Perzsiában illatos kenőcsöt készítettek belőle, borban főzve eltüntette az arcráncot, a szemölcsöt és a szeplőt.

Kelet-Ázsiában, ahonnan származik, nemcsak a virágjáért termesztik, hanem hagymájáért is, amit úgy fogyasztanak el, mint mi a vöröshagymát. Állítólag meghosszabbítja az életet. Virágja és hagymája egyaránt fontos gyógyszer, a régiek kígyómarás és gombamérgezés ellen használták. Az olajban áztatott liliomszirmok gyógyították az égési sebeket és a szúnyogcsípést.