Lótusz

A lótusz a nőisség jelképe, mindazt szimbolizálja, ami ezzel összefügg, a teremtőerőt, a termékenységet, a születést, az egészséget, az életerőt, a tisztaságot. A lótusszal hozzák kapcsolatba az olyan, női nemre jellemző, tulajdonságokat, mint a megértés, feledés, folytonosság, ábrándozás, nyugalom, a békesség. Szirmai és a virág középen lévő magja a férfi és nő együttesét formázzák. Padmanínak, az indiai asszonyi szépséget megjelenítő Lótuszhölgynek lótuszillatú a lehelete.


A lótusz szanszkrit nevét alkotó ’abja’ és ’saroja’ szavak jelentése vízen született, míg a kamala szó rózsaszerűt, pompázatost, kiválóságot jelent. Indiában a lótusz a női nemi szervet, a jonit jeleníti meg, de egyben azt is feltételezik róla, hogy a világmindenség bölcsője volt. Az özönvíz végén a vízen fekvő Visnu köldökéből egy lótusz nőtt ki. Brahma, a világmindenség ura lótuszban született, s ahogy növekszik az aranyszínű lótusz, úgy nő egyre nagyobbra az univerzum.

Laksmit, Visnu isten hitvesét lótuszon ülve, vagy lótusszal a kezében, olykor lótusz szeműként, valamint lótuszfüzérekkel felékesítve jelenítették meg, de olyan ábrázolása is létezik, amelyen lótuszvirágon emelkedik ki az ősvizekből. Az indiaiak a Napot és a lótuszt az örök szerelem, az együvé tartozás jelképeként tisztelik, mitológiájukban a Nap Visnu, a lótusz pedig Laksmi.

Az indiai Védák lótusz formájúnak vélik az ember legbelső magját, amelyben a lélek lakozik. Az ind földművesek termékenység istennőiket hajukban lótusszal, meztelenül ábrázolták. A kasmíri Dal tó rózsaszínű lótuszai a napfelkeltét szimbolizálják, a mogul szökőkutakat lótuszbimbókról mintázták. Olykor a lótuszt a Nap barátjaként emlegetik, a nap első sugaraira kinyíló lótuszra gondolva.

Gyakran látható Buddha, amint lótuszon trónol, és ez a virág mutatja meg az utat Buddha szent fájához. A Tibetben recitált „Om mani padme hum" varázsformula jelentése: „Legyen úgy, lótusz drágakő” vagy „Ékszer a lótuszban”. A dzsain vallást követők hatodik szimbóluma a kézben tartott lótusz.

Egyiptomban a Nílus két partján lótuszok virítottak. Az újszülött Nap lótuszvirágon trónol; és lótuszvirágból született Ré isten; lótusz virágán látható Hórusz isten; lótusz szolgált trónusként Ízisznek, Nebethutnak és Ozirisznak; és a királyi hatalmat jelképező Nofertiti lótuszt viselt.

Mivel a lótuszra hasonlít - sokfelé lótuszülésnek is nevezik - az indiai jóga egyik legismertebb pozitúráját, a padmászanát. A régi ábrázolásokon a meditáló Síva és Buddha gyakran ebben a testhelyzetben látható.

Kínában a lótusz szent növény, a nyolc halhatatlan egyikét, a nemes szívű szüzet, lótusszal a kezében elevenítették meg. A kínaiak szemében a lótusz a tisztaság, a bölcsesség, a termékenység jelképe, kapcsolatban áll a nyárral és a megvalósuló jóslat nyolc jelvényének egyikével. Buddhának lótuszvirágot rajzolnak a lábfejére. A lótusz szellemét a gonosz szellemektől illatos füstölők elégetésével szabadítják meg. Azt mondják, hogy a tó vizén valamennyi virító lótuszvirág egy-egy halott ember lelke.

A keresztények hitében Szűz Máriának a liliomon kívül a lótusz is virága.