Mágia

A mágia a primitív népek körében alakult ki, abban az időben, amikor még nem tudták megmagyarázni a természeti jelenségeket, az ember és az elemek közötti összefüggéseket. Nem tudták felfogni mitől lesz az árvíz, a tűzvész, a jégeső, a betegség, a halál. Ezekre a különböző történésekre, kizárólag csak mágikus magyarázatot találtak, s a mágiával kívánták felvenni a küzdelmet az elemek ellen.


A mágiát kezdetben az óperzsa papok, a mágusok művelték. Médiában (ókori ország Irán északnyugati részén) és Egyiptomban, de főleg Babilonban számos híres varázsló működött. A görögök, rómaiak a mágikus varázslatokhoz különböző vallási képzeteket társítottak. A középkor legismertebb mágikus könyve a Salamon kulcsa volt.

Az ókori Mezopotámiából és Egyiptomból fennmaradt varázsszövegek arról tájékoztatnak, hogy a mágusok miképpen próbálták elhárítani a boszorkányok beavatkozásait, vagy megnyerni az istenek bizalmát, és megszólítani a halottak szellemeit. A rómaiak is ilyen mágikus beavatkozásoktól vártak mentőövet boldogulásukhoz, ellenfeleik ártalmatlanná tételéhez. Varázsigékkel akartak sikert elérni az élet számos területén, a szerelemben, az üzleti életben, a játékokban, a politikában vagy az ellenség elleni küzdelemben.

A mágia elsősorban varázslat, de szertartás és rituális tevékenység is, amely az embert és a természeti eseményeket egyaránt misztikus erővel próbálja befolyásolni, ugyanakkor mindezt, mint természetfölötti történést akarja beállítani.

A mágia gyökerei az ősi vallási képzetekben is megtalálhatók. Noha mind a vallás, mind a mágia a külső misztikus erők emberre gyakorolt hatásával foglalkozik, a különbözőség abból adódik, hogy a vallások elsősorban közvetlen kapcsolatot próbálnak létesíteni az ember és a felső hatalmak, az istenek között, a mágia viszont személytelen, gépies, technikai művelet, rituális eljárás.

A mágiában szokásos elemek, a varázsszövegek, a varázsigék, ráolvasások, a mágikus receptek valamint a különböző rítusok. Ezek valamelyikét használták a mágusok, és kerestek megoldást az élet különböző stációi alkalmával, születéskor, kamaszkor elérésekor, házasság és halál, betegség és gyógyítás esetén.

A mágusok szerint a felfokozott testi és lelki befogadási képesség növeli a mágikus erőt. Ez különösen jellemző a mágikus helyeken, folyók, vízpartok mentén, források mellett, titokzatos, sűrű erdőkben, a világ tetejének számító hegyeken; szent időkben, nyári- és téli napforduló idején, neves napokon: Szent György éjjelén, Luca napján, péntekenként, vagy valamelyik napszakon, például éjfélkor.

A mágiához felhasználhatók: egyes élőlények vére, vagy állatok lépe, vas vagy vasból készült tárgyak, bizonyos ételek, varázsszavak, istenek, halottak nevei, valamint a zene, a tánc, az ének, meghatározott állatok, növények, ásványok, bizonyos cselekedetek, mint a fügemutatás, vagy a rossz szem. Eszközei közé tartoznak a különleges tárgyak: köntös, varázspálca, kard, tőr, kések, tál, lámpa, gyertyák, gyertyatartók, füstölő edények, füstölőszerek, sarló, gyűrű, de gyakran használatosak a tükrök, kristálygömbök, szegek, láncok, állatbőrök, tollak, tűk, a sámánoknál pedig a dob.

A varázslók ráolvasások alkalmával gyakran használnak tulajdonneveket, hogy segítsenek vagy ártsanak a megnevezett személynek. Elterjedt a két név viselete, az igazi nevet, titokban tartják, hétköznapi nevet használják, amely védett a mágikus eljárással szemben. A hiedelem szerint az isteneknek és szellemeknek is mágikus nevük van, amelyet csak a kiválasztottak ismernek.

A mágikus világképben úgy összetartozik az ember és az árnyéka, mint az egyén és a külső világ, ebből alakult ki az árnyékvarázslat, az árnyékbüntetés. Egy másik teória azt mondja, hogy az egyik rész sérelme kihat a másik rész sérelmére, ebből az elgondolásból alakult ki a bábuval való rontás, amit művelhetnek képmással is. A mágiához sorolhatók az esőcsinálás, vagy az ördögűző eljárások, a halottidézés, a gonosz szellemek megidézése, az asztaltáncoltatás, a spiritizmus. A másoknak ártani kívánó fekete mágiától az emberek mindig tartottak, a jó szándékú, segítőkész fehér mágiát azonban mindig jól tolerálták.

A népi babonákban számos mágikus elem található manapság is. A nyugati kultúrában máig élnek a mágiának a korábban eretnekséggel megbélyegzett elemei, mint az alkímia, újabban pedig működnek a sátánisták.

A mágiát azonban nem szabad összetéveszteni a boszorkánysággal, a jósokat a mágusokkal, noha a jósok és mágusok ugyanazokat az erőket, praktikákat használják fel, a jósok nem befolyásolni, hanem inkább megérteni kívánják az eseményeket.

Az álomfejtők szerint, az álomban átélt, vagy látott mágia bármilyen formája váratlan változásokat jelez. Ha azt álmodja valaki, hogy becsapta vagy megtévesztette egy mágus, az annak a jele, hogy ismét találkozik egy rég nem látott, elveszettnek hitt barátjával, vagy felújít egy kihűlt szerelmi kapcsolatot.