Mangó

Az Ázsiában több ezer éve termesztett mangónak a hindu mitológiában és vallási szertartásokban van nagy jelentősége. A hindu hitvilágban ez az örökzöld fa a bölcsesség, a szerelem és az odaadás szimbóluma. A mangófa kicsiny virágait a Holdnak szentelik, fáját halotti máglyákhoz használják fel.


A mangófát Pradzsápati isten megtestesülésének tartják, aki a teremtés uraként, lehetővé teszi a gyermekek születését, a családok szaporodását. Az indiaiak azt mondják, hogy a mangófában élnek az elhunyt ősök szellemei. Mivel ezek a fák minden születéskor új levelet hajtanak, azt a házat, melyben fiú születik, mangólevelekből font koszorúval díszítik fel.

A szájhagyomány szerint egy mangófa alatt volt Siva isten kézfogója Párváti istennővel. Feltehetően innen ered az a régi szokás, miszerint házassági ceremónia előtt a menyasszony vőlegényével mangófa körül sétáltak, majd a vőlegény átölelte a fát.

Egy legenda meg azt meséli el, miként került át a mangó Sri Lanka szigetéről Indiába. Amikor Hanumán, a majmok királya Ráma isten üzenetével fáról-fára ugrálva, Szitához, a barázdában született királylányhoz tartott, elfáradván megpihent egy mangófán. Az édes gyümölcsöknek nem tudott ellenállni, miután fogyasztott belőlük, a magokat a tengerbe dobta, s azok a hullámokkal eljutottak Indiába, ahol gyökeret eresztettek.

A különlegesen finom zamatú, sárgás bélű, változatos formájú és színű, nagy magvú gyümölcsöket, nemegyszer maharadzsákról, állatokról vagy termőhelyéről nevezték el.