Maszlag

Az évezredek óta gyógyászati célra használt maszlagot, afrodiziákumként is alkalmazzák, elsősorban ópiummal, kenderrel, bétellel vagy fűszerekkel keverve.


Indiában Csennai (korábban Madras) környékén a maszlag magokat pálmaborban áztatják, úgy fogyasztják, Mumbaiban (korábban Bombay) a maszlag pörkölt magvainak bódító füstjét szívják be. A kender és maszlag keverékét - amely az indiai emberek számára, Sivát és Saktit, vagyis a férfi és a nő nemi szerveket jelképezi - fallosz formájú szent pipákból szívják, ami nemcsak az erotikus érzéseket lobbantja lángra, és növeli az élvezet bizsergető érzését, hanem a nők szemérem és frigiditás feloldásában is segít, sőt még a vallásos áhítat jobb átélését is biztosítja.

"Az asszony állatokkal eme szer révén sokfélét tehetsz, ami kedvedben áll, és sokat, csaknem mindent megkaphatsz tőlük. Ezért nem hiszem, hogy akadna ezen a földön kártékonyabb növény, amellyel ennyi rosszat lehetne elkövetni." - olvasható Christian Ratsch (1990.) könyvében.

Az isteni növényként tisztelt maszlag hatását már az ősi Mexikóban ismerték. A navahó indiánok gyógyászati és rituális célokra vették igénybe. A huichol indiánok és a Yucatán-félszigeti maják számára a maszlag varázsszer, áldozatot mutatnak be a növénynek. Amerikában a szent növényt rituális célokra, Peruban a sörbe áztatott növény részeit pedig szerelmi ajzószerként fogyasztják el.

A növény bódító hatása miatt, nálunk az emberek becsapására, elbolondítására kitalalált dolgot is maszlagnak nevezik. Az irodalomból is jól ismertek a „beadja valakinek a maszlagot”, vagy a „beveszi a maszlagot” kifejezések.