Menyét

Az algonkin indiánok szerint valamikor csak téli hideg volt földünkön, a menyét azonban egyszer társai segítségével léket vágott az égen, melyen át kezdett beszivárogni a meleg, ezt követően a kieresztette az égi madarakat, és ezzel beköszöntött hozzájuk a nyár.


Az indiánok képzetében élő csodatévő menyét valójában azonban eléggé vérszomjas, ragadozó kis állat, aki éjjel-nappal vadászik a madarakra és a kisebb emlősökre, de szívesen megdézsmálja a tyúkólakat is. Ezért a magyarok, amikor menyét garázdálkodik a faluban, a ragadozó távol tartására orsókat dugdosnak le a tyúkólak körül. A hit szerint ugyanis menyét nem szeret fonni, hanem inkább eltávozik, nem bántja a baromfit.

Mivel a régi időktől tartanak a menyét bosszújától, a nevének kimondása sokfelé tabu, ha mégis szóba kerül, valamilyen kedves becenévvel emlegetik, az angolok egérkutyának, az osztrákok fütyülő macskának, az olaszok asszonykának, a bajorok népállatkának hívják. Hogy kedvében járjanak, a házba tévedt menyétet nem üldözik el, és nem ölik meg, helyette inkább egy kis tejet adnak neki.

Már az ókorban azt terjesztették róla, hogy kéjenc állat, feltételezték, hogy a fülén keresztül esik teherbe. Némelyek szerint a menyétek tulajdonképpen szellemek, mégpedig a szívükben bosszúvággyal meghalt emberek szellemei, akik menyét formáját öltve visszatérnek, hogy még az életében megbüntessék az ellenük vétkezőt.

A néphitben a menyét természetfölötti képességekkel bír, megtalálja az elásott kincset, de az is sikerre vezet, ha a kincskereső a menyét szívéből eszik. A menyét puszta látását is a jószerencse jelének tartják.