Nyárfa

A vöröses árnyalatú fának még szélcsendben is rezegnek a levelei, innen kapta nevét a rezgő nyárfa. Számos vidéken - mint például az észak-afrikai, észak-amerikai, szibériai, Volga menti, Altáj-vidéki népeknél, valamint a baltiaknál, a szlávoknál, germánoknál, keltáknál - a nyárfát negatívan ítélik meg, sőt nem ritka, hogy átkozott fának tekintik. Mindez azért alakult így, mert a teremtés után, az Isten által kiszabott feladatból a nyárfa nem valósított meg semmit sem.


A nyárfára vonatkozó elátkozottság egyéb motívumai is ismertek, a hiedelem szerint ez a fa az egyetlen, amelyik az Egyiptomból való meneküléskor nem ismerte el Jézust; Krisztus, Golgota-járásakor minden fa lehullatta a lombját, egyedül a nyárfa nem, sőt meg sem hajolt előtte, nem reszketett a sajnálattól és az együttérzéstől. A vesszőnyalábot, amellyel megkorbácsolták Krisztust, a keresztet, amelyre felfeszítették, nyárfából készítették. Nyárfára akasztotta fel magát Júdás. Feltehetően ezért nevezik a nyárfát az akasztottak fájának. Az orosz mesékben nyárfa karót szúrnak a bűnös halott szívbe vagy hátába.

A litvánoknál és a letteknél vihar idején tilos a nyárfa alá bújni, mert azt hiszik, hogy a villámisten elől menekülő ördög a fa alatt húzza meg magát. Az ördöggel való kapcsolatára utal az a magyarázat, hogy a fa vöröses színét az ördög vérétől kapta. A rezgő levelekről pedig elterjedt a lettek között, hogy a rezgést a fa tövében mulatozó szélanya okozza, de az is mondják, hogy a boszorkányok vagy a varázslók rázzák a fát; egy másik elképzelés szerint Szűz Mária rezegteti a leveleket.

A zsírnak a nyárfa rügyeivel való pállítása útján előállított nyárfakenőcsöt régen rándulás és aranyeres csomók ellen használták.