Ökörnyál

A Magyar nyelv értelmező szótára szerint az ökörnyál – Czuczor-Fogarasi (A magyar nyelv szótára, 1862.) meghatározásától eltérően – nem az „ökör nevű állatnak a nyúlós nyála”, hanem bizonyos pókfajták (Leterigradae) lazán szőtt, 2–3 m hosszú, a szélben lebegő, szállongó fonadéka, melynek segítségével a pókok - különösen ősszel - a faj terjesztése érdekében egyik tájról a másikra vitetik magukat.


Az előbbi meghatározás sokak számára bizonyára nem újdonság, azt viszont valószínűleg kevesebben tudják, hogy az ökörnyál szó angol vagy ónémet megfelelője (Gossamer. Gansemonat) a „Vénasszonyok nyarának” az egyik szinonimája.

A „gossamer” a középangol nyelv gossomer szavából származik, mely a lúd jelentésű gos (goose) és nyár elnevezésére használt somer (summer) szavak összetétele. A kifejezés, mely először a 14. században tűnt fel, Szent Márton nyarára (novemberi enyhe időszak) utalt, amikor az emberek hagyományos sok libát fogyasztottak. Más részről erre a csendes időjárásra jellemző az apró, finom pókhálószálak megjelenése a bokrokon, cserjéken és a levegőben. Manapság ezeket a piciny pókok által szőtt selyemfinomságú szálakat nevezik „gossamer”-nek, sőt sokfelé e finom szálak alkotóit, a fonalak végén himbálózó, szelek szárnyán tovarepülő pókokat is ezzel a névvel illetik.  (Ez esetben a lúddal valószínűleg e szálak pihefinomságára utalnak.)

A legenda szerint azonban a nyárvégén, ősszel megjelenő – nálunk ökörnyálnak nevezett – fonalakat maga az Isten alkotta, vagyis ezek a lebegő „pókhálószálak” Szűz Mária halotti leplének összegabalyodott maradványai, melyek akkor hullottak alá, amikor Mária a mennybe ment. Németországban később elszakadtak a szó eredeti jelentésétől, s ezeket a finom szövésű szálakat a megjelenésükre jellemző időszakkal, a Vénasszonyok nyarával (Mädchensommer, Altweibersommer, Fliegender Sommer) azonosították.

Azt mondják, hogy amikor a tündérek ökörnyállal (az angolok kifejezésével: hálófüggönyeikkel) terítik be a pázsitot és a bokrokat, jó idő várható. Ha viszont az ember belegabalyodik Mária fonalainak valamelyikébe (magyarán ökörnyálas lesz), az annak a jele, hogy az angyalok próbálják megóvni őt a veszélytől és a fenyegetéstől.