Ophiomantia

Az ophiomantia egy ókori jövendölési szisztéma, a kígyó színének, evésének és mozgásának, tekergésének megfigyelése alapján. Az elnevezés a görög ophis (kígyó) és manteia (prófécia) szavakból származik.


Ez a fajta divináció a pogány népek körében volt népszerű. A kígyók az ősi Babilonban, majd később az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak körében egyaránt igen nagy megbecsülésnek örvendtek. Ennek emlékét őrzik a művészi alkotások, melyeken Aszklépiosz, a görögök gyógyítás istene botjára tekeredő kígyóval látható. És valószínűleg az isteni tisztelet miatt lett gyógyító mesterség címerállata is kígyó.

Az első kígyójövendölésre állítólag a Paradicsomban került sor, az egyiptomiak után azonban az ókori görögök és a rómaiak, valamint a mexikói aztékok is művelték az ophiomantiát. Egyes népcsoportok a kígyók mellett más hüllőket is felhasználtak. A kultúráktól függően a kígyóknak jó vagy rossz előjelet tulajdonítottak. Az egyiptomiak kedvence a vipera volt, ha történetesen vele álmodtak, biztosak lehettek benne, hogy jóra fordulnak a dolgok. Ugyanakkor a görögök pont az ellenkezőjét várták ettől, az álmukban megjelenő kígyó ellenség vagy betegség által okozott veszélyre, bajra figyelmeztette őket. Számukra az ébren látott, élő kígyó volt a szerencsés ómen.