Őszibarackfa

Őshazája valószínűleg Kína, ahonnan perzsa közvetítéssel terjedt el a közép-és közel-keleti országokban, majd később Európában is. A magyarság közvetlenül a honfoglalás után ismerhette meg. Az őszibarack nevet először Mikes Kelemen használta.


Az őszibarackfát ősidők óta kultikus tisztelet övezi Iránban, és a közép-ázsiai országokban is. Az őszibarackfákról, furcsamód mégsem tesz említést a perzsa irodalom, de a vallásos írásokban, így a Bibliában sincs utalás erre a fára. Annál nagyobb a kultusza Kínában, ahol a fa virágai, ágai és gyümölcsei egyaránt a halhatatlanságot szimbolizálják.

A barackfához és a barackhoz kapcsolódó halhatatlansághit elterjesztésében nagy szerepe volt a középkor taoista mítoszának, mely szerint Hszi-vang-mu istennő (a Nyugati Anyakirályné) Kunlun hegységben található paradicsomában őrzi a halhatatlanság háromezer évenként termő gyümölcsét, és palotája kertjében látja vendégül a halhatatlanok népes társaságát. A nála ünneplő istenségek azt gondolták, hogy ő és férje rendelkeznek a cselekedeteikért jutalomban vagy büntetésben részesülő halhatatlanok jegyzékével.

A kínai költők gyakorta megénekelték az őszibarackot. Az "Egy menyasszony dicsérete" című óda szerzője virágzó őszibarackfához hasonlítja a menyasszonyt. A néphit a végtelenül finom és szép barackvirágot a nőies bájjal, kecsességgel társítja. A tavasszal tartott lakodalmakon virágos barackággal kedveskednek a menyasszonynak.

A kínaiak úgy tartják, hogy az őszibarackfa ágai és virágai hatásosan gyógyítják a betegségeket, járványok idején különösen hatékonyak, de mint a rossz szellemek távol tartóját, amulettként is viselik. A fájából számos rituális eszközt faragtak, és belőle készítették azokat a nyílvesszőket, amelyekkel Csang-hszien istenség lelőtte az Égi Kutyát.

Bár közel sincs olyan kultusza, mint Kínában, az őszibarackfát: ágait, leveleit, virágait és gyümölcsét másutt is mágikus erővel, előrejelző képességgel ruházták fel. Például a tavaszi fagyok ellen a gyümölcsöskertekben az őszibarackfákra öreg vasalókat aggattak. A kiszáradt fákat nem volt szabad meggyújtani vagy elégetni, mert ez a néphit szerint az összes marha elpusztulását okozta.

Anglia egyes részein a parasztok úgy vélték, ha az őszibarackfa levelei idő előtt lehullanak, dögvész várható.  A régiek számára nagy jelentőséggel bírt az őszibarack virágjának színe is. Ha az első tavasszal megpillantott őszibarackvirág mély rózsaszínben pompázott, azt a siker, a gazdasági fellendülés jeleként értelmezték, ám a fehér, halovány virágok balszerencsét, nehézségeket jeleztek előre.

Törökországban a fa gyümölcsét használták előrejelzésre. Ha egy török hajadon őszibarackot evett, s közben annak a magja kettéhasadt, azt jelentette, hogy hamarosan bekötik a fejét. Mások tágabban értelmezték a jelenséget, az őszibarack szétválását családi dínomdánom előjelének tekintették.


Az őszibarack az érzékiséget, a szexualitást és a vágyat jeleníti meg. Az őszibarack álma gyakran a buja vágyak visszatükröződése és kielégített szexuális életre utalhat. Másrészről az őszibarack a halhatatlanságot, az édent és a termékenységet is szimbolizálja. A keleti kultúrákban már régóta, mint a hosszú élet és a túlvilági békesség jelképeként tekintenek rá. Így az álomban látott őszibarack azt is jelentheti, hogy meg vagyunk elégedve a sorsunkkal és nem félünk a jövőtől.